Tapasztalatok Istennel

Ismét elmentem Bibliát vásárolni, abban a reményben, hogy minél hamarabb odaadhatom valakinek. Abban a fordításban, kiadásban és méretben, amit megfelelőnek gondoltam, kizárólag egyetlen darab, rózsaszín borítójú példányt találtam. Töprengtem néhány percig, mi legyen, ott hagyjam vagy sem, de végül nem mertem engedetlen lenni és megvettem. Mondanom sem kell, ennek ellenére elképzelni sem tudtam, kinek adhatok oda egy ilyen színű Szentírást. Hetekig állt az asztalomon felhasználatlanul. Volt, amikor magammal vittem egész napra, de semmi és senki nem mutatkozott. Aztán egy barátnőm meghívott magukhoz esti bibliaórára. Elmondta, nála lesz egy rendkívül hányatott sorsú, eddig állandó félelemben és boldogtalanságban élő kislány, akiért korábban már többször is imádkoztunk. Abban reménykedtünk, hátha ezúttal ő is kedvet kap részt venni a Szentírás olvasásában, a barátnőm kisfiával együtt. Tudtuk, hogy a lánykának ez az egyik utolsó éjszakája ott, mert hamarosan messzire kerül, számára idege

Az MSc-képzés utolsó félévét otthon, a Vajdaságban töltöttem, mivel már csak a diplomamunka befejezése maradt. A diplomavédés és az államvizsga idejére kedves barátom, L. megengedte, hogy vendégként pár napig nála tartózkodjam. Ottlétem utolsó napján a barátom váratlanul hazajött a munkából, mert szédült, a gyomra összeszorult. Ezért alighogy megérkezett, lepihent. Egy másik kedves gyerekkori barátom, D., felajánlotta, hogy mivel az autójában van még egy hely, utazzunk együtt haza. Indulás előtt az ajtóban ketten közösen imádkoztunk L.-lel, megdorgáltuk a betegséget, és megparancsoltuk, hogy az Jézus nevében távozzon. Ima után elköszöntünk egymástól, és mentünk a dolgunkra. Pár nap múlva megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt felelte, ima után szinte azonnal javulást tapasztalt, az émelygés 2-3 óra múlva teljesen elmúlt. Addig csak feküdt mozdulatlanul, hiszen nagyon szédült. Az ima után viszont teljesen megváltozott a dolgok menete, nem is kellett már visszafeküdnie. Dicsőség Istennek a