„És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.” (Mk 4:39) 2015 nyarán meg akartam pályázni egy ösztöndíjat. L.-lel egyik napon skype-on beszéltünk és a határidőre terelődött a szó. Kiderült, hogy két nap állt még rendelkezésünkre az elektronikus benyújtásra, és három nap a személyes átadásra egy kollégiumban. Meglepődtünk, mivel az előző évben értesítettek minket, idén nem. Mindenesetre az elektronikus és a személyes átadás is kötelező volt. L. nagylelkűen megengedte, hogy ott aludjak nála másnap. Be is jelentettem otthon, hogy Budapestre kell utaznom. Miután elindultunk a vasútállomásra, megjegyeztem anyukámnak: - Mindent bepakoltam az esőkabáton kívül. - Reméljük, nem fog esni az eső! - válaszolta. Érkzésem után lepakoltunk L.-nél és elindultunk a kollégiumba, ami körülbelül egy óra buszozásra és tíz perc sétára esett a lakástól. Barátomnál egy esernyő volt minden esetre, nálam a táskába
Ízleltük az Úr jóságát: Isten csodái a hétköznapokban