Egyik reggel Ezékiel könyvét olvastam, ahol azt írta: Hogy azt az Izraelitáknak a fő bűne, hogy “ Van szemük de nem látnak, van fülük de nem hallanak ”. Elolvastam többször is ezt az igeszakaszt, de nem értettem miről van szó. Aztán így imádkoztam: - Istenem, ha ez az Izraelitáknak a fő bűne, akkor biztosan nagyon fontos megérteni, miről van itt szó. Kérlek magyarázd el számomra, hogy mit jelt. Eljött a hétvége, és én elmentem egy budapesti gyülekezetbe. Mivel akkor voltam ott életembe először, ezért senkit nem ismertem a közösségből. Beültem egymagam az egyik padba, majd végighallgattam az prédikációt. Azt alkalom után a tagok felálltak és elkezdtek beszélgetni egymással. Előttem és a hátam mögött levő sorban és a sor belső végén is beszélgettek egymással az emberek, de nem szólt hozzám senki. Elkezdtem olvasni a Bibliámat. Az a gondolat is megfordult a fejembe, hogy nem látnak az emberek engem. Körülbelül fér óra után oda jött hozzám egy kedves fiatal és megkérdezte honnan jövök.
Ízleltük az Úr jóságát: Isten csodái a hétköznapokban