Egyik reggel Ezékiel könyvét olvastam, ahol azt írta: Hogy azt az Izraelitáknak a fő bűne, hogy “Van szemük de nem látnak, van fülük de nem hallanak”. Elolvastam többször is ezt az igeszakaszt, de nem értettem miről van szó. Aztán így imádkoztam:
- Istenem, ha ez az Izraelitáknak a fő bűne, akkor biztosan nagyon fontos megérteni, miről van itt szó. Kérlek magyarázd el számomra, hogy mit jelt.
Eljött a hétvége, és én elmentem egy budapesti gyülekezetbe. Mivel akkor voltam ott életembe először, ezért senkit nem ismertem a közösségből. Beültem egymagam az egyik padba, majd végighallgattam az prédikációt. Azt alkalom után a tagok felálltak és elkezdtek beszélgetni egymással. Előttem és a hátam mögött levő sorban és a sor belső végén is beszélgettek egymással az emberek, de nem szólt hozzám senki. Elkezdtem olvasni a Bibliámat. Az a gondolat is megfordult a fejembe, hogy nem látnak az emberek engem. Körülbelül fér óra után oda jött hozzám egy kedves fiatal és megkérdezte honnan jövök. Igazán jól esett, és örültem, hogy megszólított. Végül meghívtak közös ebédre is. Látszódott, hogy nem a gyülekezet vendégszeretetével volt a probléma, hanem Isten tanítani akart engem.
Pár hét múlva egy másik gyülekezetet látogattam meg. Ott megszólítottak többen is engem, ami jól esett. Közös ebédnél két asztal volt megterítve, melyek közül leültem az egyikhez. A másik asztal túloldalán egy színesbőrű 40 év körüli anyuka és a 20 év körüli lánya ült. Ebéd közben megfigyeltem, hogy nem nagyon szólnak hozzájuk az emberek.
- Valaki tud angolul? Mert én nem. - Mondta az egyik gyülekezeti testvérnő, amikor elment mellettük.
- Pont ugyan olyan helyzetben vannak, mint te pár héttel ez előtt. - szólt a lelkiismeretem - Menj oda hozzájuk, biztosan jól esne nekik, ha kérdeznél tőlük egy két dolgot.
- Menjek oda, és angolul ökökjeg magokjak ott nekik? - válaszoltam - nem akarom magamat égetni.
Az ebéd befejezése után elmentem a fő teremben Bibliámat olvasni. Gondoltam azzal semmi rosszat nem fogok csinálni. Ahogy olvastam a Szentírást, az Ezékeil könyvében írt Ige felelevenedett bennem, és megértettem, hogy ebben a helyzetben rám vonatkozott. Volt szemem, de nem láttam, volt fülem, de nem hallottam a másik ember szükségletét. Valóban a kereszténységben ez egy nagy probléma, hogy az ember a maga szükségleteivel van elkeveredve, közben pedig nem látja meg a jó cselekedetet, amit Isten előkészített számára. Jézus mindig meglátta az emberek szükségletét, és szolgált feléjük. Adjon Isten számunkra látó szemet, halló fület, és együttérző szívet, ahhoz, hogy betöltsük az akaratát.
2014 október, Budapest
Bessenyei Szilárd
- Istenem, ha ez az Izraelitáknak a fő bűne, akkor biztosan nagyon fontos megérteni, miről van itt szó. Kérlek magyarázd el számomra, hogy mit jelt.
Eljött a hétvége, és én elmentem egy budapesti gyülekezetbe. Mivel akkor voltam ott életembe először, ezért senkit nem ismertem a közösségből. Beültem egymagam az egyik padba, majd végighallgattam az prédikációt. Azt alkalom után a tagok felálltak és elkezdtek beszélgetni egymással. Előttem és a hátam mögött levő sorban és a sor belső végén is beszélgettek egymással az emberek, de nem szólt hozzám senki. Elkezdtem olvasni a Bibliámat. Az a gondolat is megfordult a fejembe, hogy nem látnak az emberek engem. Körülbelül fér óra után oda jött hozzám egy kedves fiatal és megkérdezte honnan jövök. Igazán jól esett, és örültem, hogy megszólított. Végül meghívtak közös ebédre is. Látszódott, hogy nem a gyülekezet vendégszeretetével volt a probléma, hanem Isten tanítani akart engem.
Pár hét múlva egy másik gyülekezetet látogattam meg. Ott megszólítottak többen is engem, ami jól esett. Közös ebédnél két asztal volt megterítve, melyek közül leültem az egyikhez. A másik asztal túloldalán egy színesbőrű 40 év körüli anyuka és a 20 év körüli lánya ült. Ebéd közben megfigyeltem, hogy nem nagyon szólnak hozzájuk az emberek.
- Valaki tud angolul? Mert én nem. - Mondta az egyik gyülekezeti testvérnő, amikor elment mellettük.
- Pont ugyan olyan helyzetben vannak, mint te pár héttel ez előtt. - szólt a lelkiismeretem - Menj oda hozzájuk, biztosan jól esne nekik, ha kérdeznél tőlük egy két dolgot.
- Menjek oda, és angolul ökökjeg magokjak ott nekik? - válaszoltam - nem akarom magamat égetni.
Az ebéd befejezése után elmentem a fő teremben Bibliámat olvasni. Gondoltam azzal semmi rosszat nem fogok csinálni. Ahogy olvastam a Szentírást, az Ezékeil könyvében írt Ige felelevenedett bennem, és megértettem, hogy ebben a helyzetben rám vonatkozott. Volt szemem, de nem láttam, volt fülem, de nem hallottam a másik ember szükségletét. Valóban a kereszténységben ez egy nagy probléma, hogy az ember a maga szükségleteivel van elkeveredve, közben pedig nem látja meg a jó cselekedetet, amit Isten előkészített számára. Jézus mindig meglátta az emberek szükségletét, és szolgált feléjük. Adjon Isten számunkra látó szemet, halló fület, és együttérző szívet, ahhoz, hogy betöltsük az akaratát.
2014 október, Budapest
Bessenyei Szilárd
Megjegyzések
Megjegyzés küldése