2017 nyarán július közepe után rémálmaim lettek. Először hetente néhányszor, majd mindennap, végül pedig éjszakánként többször. Az álmokban rettegtem, nem kaptam levegőt, összeestem, majd felébredtem arra, hogy tényleg nem kapok levegőt. Azt nem tudom pontosan, mennyi időre állt le ilyen helyzetekben a légzésem, de minden alkalommal halálfélelmem volt. Erre testem úgy reagált, mintha életveszélyben lennék, ami állandó stresszt okozott és megviselte az idegrendszeremet. Gyakorlatilag amikor becsuktam a szemem, rögtön indult a horrorfilm. A fulladások megerőltették a szívemet, és emiatt nem tudtam komolyabban edzeni. Korábban több kilométert futottam, de most már pár méter futás után is rosszul voltam. Előfordult, hogy munka közben csak úgy „magától” nagyokat dobbant a szívem. A betegség eléggé lekorlátozta az életemet. Csak ígéret volt számomra, hogy egykor majd megújul az erőm és majd én is képes leszek futni (Ézsaiás 40:31). A kollégáim csak annyit láttak, hogy folyamatosan fáradt vagyok.
Több hónapon át próbáltam megtalálni a jelenség forrását. Imádkoztam a gyógyulásért, dorgáltam is a betegséget, de nem volt komolyabb előrelépés. Régebben mondták, hogy eléggé horkolok, viszont nekem nem volt addig gond az alvásommal. A tünetek alapján arra gondoltam, hogy egyszerű alvási apnoéról van szó, vagyis alvás közben az ember nyelve elernyed és hátracsúszik, ami megakadályozza a légzést. Ennek alapján elkezdtem az oldalamon aludni, mely részben mérsékelte a jelenséget, de nem oldotta meg, mert az álmok és a fulladás tovább folytatódott. Végül arra jutottam, hogy démonikus hátterű lehet a dolog, viszont nem tudtam megoldást rá. Utólag rájöttem, hogy ezt a jelenséget hívják lidércnyomásnak. Őszintén kerestem (és keresem) Isten akaratát, és nem tudtam semmilyen bűn belépésével összekötni a betegséget. Néhányan imádkoztak értem, de nem hozott érdemi változást az állapotomban. Egy bátorító igét azonban kaptam: Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod. (Példabeszédek 3:24)
Egy másik tünet az volt, hogy a mellkasom összeszorult és nehezen kaptam levegőt. Amikor egyik hittestvéremnek elmondtam, hogy időnként milyen kellemetlen tüneteket tapasztalok, azt mondta, rögtön menjek el orvoshoz. Egyik alkalommal, amikor már ébren is alig kaptam levegőt, eldöntöttem, felkeresek egy orvost és elmondom a bajomat. Másnap éppen egy történetet olvastam, ahol egy hívő az orvosok segítségét kérte, aztán a végén rosszabb lett az állapota, mint előtte; egy másik hívőt pedig Isten ima és hit által teljesen meggyógyított. Megkérdeztem Istent, mi legyen, és a válasz az volt, hogy ne menjek orvoshoz, hanem költözzem Budapestre. Itt megjegyzem, hogy a keresztény embernek nem bűn elmenni orvoshoz, én itt egy személyes vezetést követtem és ez nem egy általános elv. Így hát ilyen állapotban felmondtam, és elkezdtem budapesti munkákat és lakást keresni. Pár hét leforgása alatt sikerült mindkettőt találni, így odaköltöztem. Ezt követően hetenként általában három-négy este jelentkeztek a fulladások, így részben mérséklődött a betegség.
2017 szilveszter éjszakáját a komáromi gyülekezetben töltöttem. Ott elmondtam Cs. testvérnek a betegségemet, és kikértem a tanácsát. Elmagyarázta, hogy mi a mi részünk és mi az Úr része a gyógyulásban, szabadulásban. Mondta, hogy ezeket a tüneteket és félelmeket okkultizmussal lehet összekötni. Azt tudtam, hogy régebben, gyerekkoromban közöm volt ilyen tevékenységekhez, mint az ingázás, varázslós számítógépes játékok, horoszkóp, meg nézegettem az (otthon talált) jóskártyákat, de ezeket megtagadtam, meggyűlöltem és leraktam a kereszthez. Cs. testvér azt állapította meg, hogy a betegség a családban korábban folytatott okkultizmus következménye. Megjegyzem, azt biztosan tudom, hogy bizonyos felmenőim okkult dolgokkal foglalkoztak. Ez a betegség amiatt léphetett be az életembe, mert sokat idegeskedtem, és ilyen esetekben van, hogy visszatérnek megkötözöttségek az ember életébe. A testvér elmondta, hogyan kell megtagadni, elutasítani, levetkőzni, elvetni ezt a családi „hagyatékot” szellemi területen. Emellett pedig hinni kell és elfogadni a szabadulást, attól függetlenül, hogy érezzük vagy látjuk-e. Továbbá azt is hozzátette, hogy minden nap lefekvés előtt ezt hittel hirdessem ki, és higgyem, hogy a szabadulást megkaptam. Ha ezt tenni fogom, a tünetek fokozatosan el fognak tűnni az életemből. Az egész beszélgetést felvettem a telefonommal.
Esténként az adott imát elmondva a hanganyag segítségével kihirdettem a szabadulást. Ezt követő első nap továbbra is voltak tüneteim, második nap rendben volt, a harmadik éjszaka rosszabb volt mint az előzők, majd pedig eltűntek a problémák. Körülbelül két hetem teljesen jól telt minden tünet nélkül, viszont aztán egyik nap ideges lettem, és minden visszajött. Fel is hívtam a testvért, aki segített, mert nem tudtam a helyzettel mit kezdeni. Ő csak annyit mondott, hogy nem kell megijedni, folytatni kell a hittel mondott imákat, és el fog tűnni. A fokozatos gyógyulásra a következő példát hozta: és amíg odamentek, megtisztultak. (Lukács 17:14b) Megfogadtam a tanácsát, és bár voltak visszaesések, de hosszútávon fokozatos javulás lépett fel. Ha a betegség kezdetén 5%-os volt az egészségem, akkor néhány hónap alatt felment 15%-re, majd visszaesett 10%-ra, majd felment 20%-ra, leesett 15%-ra, majd felment 25%-ra stb. Az egészségem jelenleg 95% és 100% között van. Arra viszont vigyáznom kell, hogy ne maradjak meg az „elviselhetően rossz” állapotban, hanem a teljes gyógyulásig eljussak. Cs. testvér néhány évvel később elmondta nekem, hogy én voltam az első, aki felvette tanácsait és imáit. Ezt a módszert később több embernek is tanácsolta, akiknek szintén segített a gyógyulásban.
Több hónapon át próbáltam megtalálni a jelenség forrását. Imádkoztam a gyógyulásért, dorgáltam is a betegséget, de nem volt komolyabb előrelépés. Régebben mondták, hogy eléggé horkolok, viszont nekem nem volt addig gond az alvásommal. A tünetek alapján arra gondoltam, hogy egyszerű alvási apnoéról van szó, vagyis alvás közben az ember nyelve elernyed és hátracsúszik, ami megakadályozza a légzést. Ennek alapján elkezdtem az oldalamon aludni, mely részben mérsékelte a jelenséget, de nem oldotta meg, mert az álmok és a fulladás tovább folytatódott. Végül arra jutottam, hogy démonikus hátterű lehet a dolog, viszont nem tudtam megoldást rá. Utólag rájöttem, hogy ezt a jelenséget hívják lidércnyomásnak. Őszintén kerestem (és keresem) Isten akaratát, és nem tudtam semmilyen bűn belépésével összekötni a betegséget. Néhányan imádkoztak értem, de nem hozott érdemi változást az állapotomban. Egy bátorító igét azonban kaptam: Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod. (Példabeszédek 3:24)
Egy másik tünet az volt, hogy a mellkasom összeszorult és nehezen kaptam levegőt. Amikor egyik hittestvéremnek elmondtam, hogy időnként milyen kellemetlen tüneteket tapasztalok, azt mondta, rögtön menjek el orvoshoz. Egyik alkalommal, amikor már ébren is alig kaptam levegőt, eldöntöttem, felkeresek egy orvost és elmondom a bajomat. Másnap éppen egy történetet olvastam, ahol egy hívő az orvosok segítségét kérte, aztán a végén rosszabb lett az állapota, mint előtte; egy másik hívőt pedig Isten ima és hit által teljesen meggyógyított. Megkérdeztem Istent, mi legyen, és a válasz az volt, hogy ne menjek orvoshoz, hanem költözzem Budapestre. Itt megjegyzem, hogy a keresztény embernek nem bűn elmenni orvoshoz, én itt egy személyes vezetést követtem és ez nem egy általános elv. Így hát ilyen állapotban felmondtam, és elkezdtem budapesti munkákat és lakást keresni. Pár hét leforgása alatt sikerült mindkettőt találni, így odaköltöztem. Ezt követően hetenként általában három-négy este jelentkeztek a fulladások, így részben mérséklődött a betegség.
2017 szilveszter éjszakáját a komáromi gyülekezetben töltöttem. Ott elmondtam Cs. testvérnek a betegségemet, és kikértem a tanácsát. Elmagyarázta, hogy mi a mi részünk és mi az Úr része a gyógyulásban, szabadulásban. Mondta, hogy ezeket a tüneteket és félelmeket okkultizmussal lehet összekötni. Azt tudtam, hogy régebben, gyerekkoromban közöm volt ilyen tevékenységekhez, mint az ingázás, varázslós számítógépes játékok, horoszkóp, meg nézegettem az (otthon talált) jóskártyákat, de ezeket megtagadtam, meggyűlöltem és leraktam a kereszthez. Cs. testvér azt állapította meg, hogy a betegség a családban korábban folytatott okkultizmus következménye. Megjegyzem, azt biztosan tudom, hogy bizonyos felmenőim okkult dolgokkal foglalkoztak. Ez a betegség amiatt léphetett be az életembe, mert sokat idegeskedtem, és ilyen esetekben van, hogy visszatérnek megkötözöttségek az ember életébe. A testvér elmondta, hogyan kell megtagadni, elutasítani, levetkőzni, elvetni ezt a családi „hagyatékot” szellemi területen. Emellett pedig hinni kell és elfogadni a szabadulást, attól függetlenül, hogy érezzük vagy látjuk-e. Továbbá azt is hozzátette, hogy minden nap lefekvés előtt ezt hittel hirdessem ki, és higgyem, hogy a szabadulást megkaptam. Ha ezt tenni fogom, a tünetek fokozatosan el fognak tűnni az életemből. Az egész beszélgetést felvettem a telefonommal.
Esténként az adott imát elmondva a hanganyag segítségével kihirdettem a szabadulást. Ezt követő első nap továbbra is voltak tüneteim, második nap rendben volt, a harmadik éjszaka rosszabb volt mint az előzők, majd pedig eltűntek a problémák. Körülbelül két hetem teljesen jól telt minden tünet nélkül, viszont aztán egyik nap ideges lettem, és minden visszajött. Fel is hívtam a testvért, aki segített, mert nem tudtam a helyzettel mit kezdeni. Ő csak annyit mondott, hogy nem kell megijedni, folytatni kell a hittel mondott imákat, és el fog tűnni. A fokozatos gyógyulásra a következő példát hozta: és amíg odamentek, megtisztultak. (Lukács 17:14b) Megfogadtam a tanácsát, és bár voltak visszaesések, de hosszútávon fokozatos javulás lépett fel. Ha a betegség kezdetén 5%-os volt az egészségem, akkor néhány hónap alatt felment 15%-re, majd visszaesett 10%-ra, majd felment 20%-ra, leesett 15%-ra, majd felment 25%-ra stb. Az egészségem jelenleg 95% és 100% között van. Arra viszont vigyáznom kell, hogy ne maradjak meg az „elviselhetően rossz” állapotban, hanem a teljes gyógyulásig eljussak. Cs. testvér néhány évvel később elmondta nekem, hogy én voltam az első, aki felvette tanácsait és imáit. Ezt a módszert később több embernek is tanácsolta, akiknek szintén segített a gyógyulásban.
Egyik alkalommal mikor a gyülekezetben megosztottam a háttérben levő harcaimat, nem nagyon tudtak a többiek mit kezdeni vele. Egy személy az alkalom végén odajött hozzám, és annyit mondott, hogy ne imádkozzak, mivel Isten nem akarja, hogy meggyógyuljak. Pál tövisével érvelt, amit nem vett el az Úr. Azt mondta, ez azt jelenti, hogy Isten ahelyett, hogy meggyógyította volna Pál szemét, erőt adott neki betegen is a munka folytatásához. Ennek hatására beengedtem a gyógyulás felé való hitetlenséget a szívembe, ami pár napra visszadobott. Aztán a történetet átnézve Cs. testvérrel megláttam, hogy habár bizonyos következtetések alapján arra gondolhatnánk, hogy a szeme volt rossz, de nem egyértelmű. Az viszont biztos, hogy az apostol a tövisével dicsekedett (2Korinthus 12:9-10), és ott a fejezetbe az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban beszél, és nem arról, hogy fizikálisan nem lát jól.
Tanulságok a történetből:
1. Ha hívő vagy, lehetnek támadásaid vagy nehéz pillanataid az életben.
2. Van, amikor Isten nem a logikusnak vélt úton vagy az általános elvek alapján vezet.
3. Ha nem is rögtön, de Isten adott megoldást.
4. A kudarcok és a nehézségek nem azt jelentik, hogy rossz úton járunk.
5. Ha valami nem oldódik meg az első imára, nem jelenti azt, hogy Isten nem akarja.
6. Nem kell minden hittestvér véleményét abszolút igazságnak elfogadni.
2023.04.21, Grenoble
B.Sz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése