Tapasztalatok Istennel

Í rt egy másik kedves barátnőm, hogy imádkozzam a nemrég megszületett kislányukért, mert olyan problémája van, amely az egész életét beárnyékolhatja. A betegséget nem árulta el, sőt azt is kérte, tartsam titokban az egészet, még a nővére előtt is. Amikor imádkoztam ezért a gyermekért, először eszembe jutottak saját keserves heteink, amikor legkisebb lányunkkal kapcsolatban, majdnem másfél évtizede, hosszan lebegett fejünk felett a vércsere lehetősége. Kicsit korábban jött világra, mint kellett volna, de végül az Úr kegyelméből minden megoldódott és ma már teljesen egészséges, szép nagylánnyá serdült. Aztán felidéződött a Szentírásból, hogy az Úr Jézus földi szolgálata során mennyire szerette a gyermekeket. Azt mondta: – Engedjétek őket hozzám jönni! – És amikor odavitték a kicsiket, akkor karjaiba vette, megölelte, megáldotta őket. S ennek nyomán megtelt iránta való szeretettel a szívem, és láttam, ahogyan az imába foglalt gyermeket átadjuk neki, Ő pedig karjaiba veszi és ráleheli az

Egy drága barátnőmmel beszélgettünk, s a végén elejtett egy kis kérést: – Ha eszedbe jut, kérlek, imádkozz értem! A jobb kezemen a hüvelykujj kificamodott, és most nagyon meg van duzzadva, rettentően fáj, nem tudok tőle aludni, és sem fogni, sem erőt kifejteni nem tudok vele. Eltelt néhány óra, este pedig eszembe jutott ez a kérés. Amikor imádkoztam a sötétben, hirtelen úgy éreztem, hogy az én jobb kezem hüvelykujjában valami egyáltalán nem fájdalmas, apró tűszúrásokra emlékeztető, különös érzés fut végig. Utána nagyon szívesen felhívtam volna B-t megkérdezni, ő érzett-e valamit. De lebeszéltem magam róla, mondván, talán nem vagyok teljesen normális. Mindenesetre erős bizonyosság volt bennem, hogy az Úr kedvesen meghallgatta, sőt teljesítette a kérést. Másnap reggel kilenc körül csengett a telefon és a szívem megtelt örömmel és hálával: – Képzeld, tegnap este – és ekkor azt az időpontot mondta, amikor imádkoztam érte – hirtelen ránéztem az ujjamra, és azt láttam, hogy lelohadt az

    2017. szeptember 30-án az Úr arra vezetett, hogy mondjak fel Szabadkán, és Budapesten keressek állást, és ezt még aznap meg is tettem. A jövőt illetően két kihívás elé néztem: munkahelyet és lakást kellett találni, minél rövidebb időn belül. Itt csak a lakáskeresést részletezem.     Az utóbbi években egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a nagyvárosokban megfelelő albérletet találni. Lakhatás terén a következő szempontjaim voltak, korlátozott lehetőségeim mellett: - az elkövetkező egy hónapban kellene beköltöznöm, - legyen minél olcsóbb, - legyenek lakótársak, hogy ne kelljen minden számlát egyedül fizetnem.     Az első nagy hátrányom az volt, hogy teljesen tapasztalatlan voltam ezen a téren, a második, hogy Szabadkán laktam, így időt és költséget emésztett volna fel, hogy ezért felutazzak Budapestre. A harmadik nehézség, hogy nemcsak albérletet, hanem lakótársakat is kellett keresnem. Október vége felé járt már, amikor elkezdett szorítani az idő, mivel november első hetében

    Gyönyörű nyári éjszaka volt. Egy fontos nap kezdete. Gyermekünk készült szövetséget kötni Istennel. Kint ültünk a szabadban, néztünk fölfelé, gyönyörködtünk a fölénk boruló, végtelen kupolában, a szikrázó csillagokban.     „Mama, én megint elbizonytalanodtam… pedig már kaptam igéket is, amik megerősítettek, de most megint nem tudom, mit is csináljak… Kértem Istent, adjon egy jelet, ha akarja, hogy megtegyem, hadd lássak egy hullócsillagot, de már olyan régóta itt vagyok, és semmi…”     „Ne kösd a hited jelekhez, mert nagyon csalódni fogsz, ha nem teljesülnek. Ha Isten a Biblián keresztül üzent, akkor ne kételkedj tovább! Meg kell tanulnunk bízni benne jelek nélkül is…”     Ahogy felnéztünk, egy fényes meteor húzott el az égen, pár másodpercig tündöklött csak, de mindketten láttuk… Ó, Atyánk, „mily bőséges a te jóságod, amelyet fenn tartasz a téged félőknek…” (Zsolt 31:20) (2015 nyara) Barati Lilla