2017. szeptember 30-án az Úr arra vezetett, hogy mondjak fel Szabadkán, és Budapesten keressek állást, és ezt még aznap meg is tettem. A jövőt illetően két kihívás elé néztem: munkahelyet és lakást kellett találni, minél rövidebb időn belül. Itt csak a lakáskeresést részletezem.
Az utóbbi években egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a nagyvárosokban megfelelő albérletet találni. Lakhatás terén a következő szempontjaim voltak, korlátozott lehetőségeim mellett:
- az elkövetkező egy hónapban kellene beköltöznöm,
- legyen minél olcsóbb,
- legyenek lakótársak, hogy ne kelljen minden számlát egyedül fizetnem.
- az elkövetkező egy hónapban kellene beköltöznöm,
- legyen minél olcsóbb,
- legyenek lakótársak, hogy ne kelljen minden számlát egyedül fizetnem.
Az első nagy hátrányom az volt, hogy teljesen tapasztalatlan voltam ezen a téren, a második, hogy Szabadkán laktam, így időt és költséget emésztett volna fel, hogy ezért felutazzak Budapestre. A harmadik nehézség, hogy nemcsak albérletet, hanem lakótársakat is kellett keresnem. Október vége felé járt már, amikor elkezdett szorítani az idő, mivel november első hetében minden napra jutott egy interjú. Egyik kedves barátom felajánlotta, hogy ott lehetek nála addig, viszont örültem volna, ha önállóan meg tudom oldani adolgokat.
Végiggondoltam a lehetőségeimet, beláttam, hogy matematikailag 0 százalék, hogy megfelelő lakást találjak, lakótársakkal együtt. Elhatároztam, hogy az Úr elé viszem az ügyet, tehát elkezdtem imádkozni és böjtölni 2017.10.26-án csütörtökön. Azon az estén megláttam az egyik barátom hirdetését, akit még a budapesti kollégiumi időből ismertem. Annyit írt, hogy sürgősen keresnek egy harmadik lakótársat, három hónapra. Rögtön írtam neki, másnap meg is néztem a helyet. Egy félszoba volt, ami az első három igényemnek teljesen megfelelt.
Végiggondoltam a lehetőségeimet, beláttam, hogy matematikailag 0 százalék, hogy megfelelő lakást találjak, lakótársakkal együtt. Elhatároztam, hogy az Úr elé viszem az ügyet, tehát elkezdtem imádkozni és böjtölni 2017.10.26-án csütörtökön. Azon az estén megláttam az egyik barátom hirdetését, akit még a budapesti kollégiumi időből ismertem. Annyit írt, hogy sürgősen keresnek egy harmadik lakótársat, három hónapra. Rögtön írtam neki, másnap meg is néztem a helyet. Egy félszoba volt, ami az első három igényemnek teljesen megfelelt.
Utólag megtudtam a teljes történetet. Az illető, aki addig ott lakott, kiment Ausztriába dolgozni, és mivel később vissza akart jönni Budapestre, a biztonság kedvéért meg akarta tartani. Ebből kifolyólag egy bizonyos ideig üresen állt a szoba. Kiderült viszont, hogy a tulajdonos renováltatni akarja a lakást, és január végéig ki kell költözni, így nem volt értelme tovább fizetni a lakbért.
Bár nem volt állandó lakhelyem, de négy és fél hónap erejéig megoldotta a problémámat. Mikor újból lakást kellett keresnem, megértettem, mennyire nagy kegyelem Isten részéről, hogy ezt így elrendezte. Dicsőség az Úrnak az Ő kegyelméért!
Tanulságok számomra a történetből:
1. Mivel az Úr akarata volt, hogy Budapestre jöjjek, ezért erre hitben rá is állhattam.
2. Az Úr a legjobb időzítő.
3. Nemcsak abban bízhatunk, hogy Isten betölti szükségleteinket, hanem abban is, hogy ezt időben megteszi.
4. Annak ellenére, hogy pillanatnyilag 0 százalék az esélye az ima teljesülésének, érdemes hitben várni a megoldásra. (Mik 7:7)
5. Ahogy egy lelkész mondta: “A véletlen az Úr álarca”.
Bár nem volt állandó lakhelyem, de négy és fél hónap erejéig megoldotta a problémámat. Mikor újból lakást kellett keresnem, megértettem, mennyire nagy kegyelem Isten részéről, hogy ezt így elrendezte. Dicsőség az Úrnak az Ő kegyelméért!
Tanulságok számomra a történetből:
1. Mivel az Úr akarata volt, hogy Budapestre jöjjek, ezért erre hitben rá is állhattam.
2. Az Úr a legjobb időzítő.
3. Nemcsak abban bízhatunk, hogy Isten betölti szükségleteinket, hanem abban is, hogy ezt időben megteszi.
4. Annak ellenére, hogy pillanatnyilag 0 százalék az esélye az ima teljesülésének, érdemes hitben várni a megoldásra. (Mik 7:7)
5. Ahogy egy lelkész mondta: “A véletlen az Úr álarca”.
Budapest, 2017.10.27
Bessenyei Szilárd