Tapasztalatok Istennel

Az első részben beszámoltam arról, Isten hogyan helyezte elém a szakterületváltást. Az volt a célja, hogy olyan területen dolgozzak, ahol az egyetem során Tőle kapott talentumomat kamatoztathatom. Abban volt békességem, hogy február végén beadjam a felmondást, majd pedig a felmondási idő leteltével hazaköltözzem. Február elején megfáztam, és begyulladt az orrmandulám, ami két heti betegséget és lábadozást jelentett. Hit által, a Biblia tanításához híven imádkoztam a gyógyulásért. Pár nap után megértettem, mindez azért történt, hogy legyen időm imádkozni a munkahelyváltással kapcsolatban. Ezt követően bátorságért imádkoztam inkább, hogy el tudjam végezni azt a feladatot, amit Isten rám bízott. Amikor meggyógyultam, folytattam a munkát. Egyik este arra kaptam indíttatást, hogy írjak a főnökeimnek egy felmondó levelet. Amikor a papírok intézése során rákérdeztek, mi az oka, én csak annyit válaszoltam, hogy ebben látom Isten akaratát. Az utolsó munkanapomon minden kollégától személyesen

A mesterképzési specializáció kiválasztása előtt beszélgettem két mérnökkel, akik azon az egyetemen végeztek, ahova én is menni akartam. Megkérdeztem tőlük, hogy a robotika és a beágyazott rendszerek közül melyiket válasszam. Ők egyhangúan a másodikat javasolták, mivel az gyakorlatias és az iparban is nagy kereslet van rá. A robotikát azért nem ajánlották, mert ott annyi képlet van, hogy meg kell tanulnom a görög ábécé össze betűjét, és ezen a területen Japánhoz képest mindenki le van maradva. A mesterképzésre szóló felvételinél mégis abban volt békém, hogy a robotikát írjam be elsőnek. A képzés nehéz volt, szinte minden szabadidőmben tanulnom kellett. Mégis úgy láttam, Isten megáldotta a döntésemet. A szaktárgyaknál több alkalommal is megértettem bizonyos bibliai alapelveket, amelyek később hatással voltak az életemre. A matematikától kezdve a szabályozástechnikán át a rezgéstanig, több tantárgyból Isten különböző gyakorlati és lelki (szellemi) tanítást adott számomra. Olyan is vol

Ő volt, maga Isten szólt - egy éjszakai órában, amikor utaztam hazafelé a városból. Autóban ültem, és egyszer csak meleg, örömteli lett a szívem – fizikailag érezhető módon. Magamtól, önként, értelmesen, tiszta fejből-szívből áramlottak belőlem a gondolatok, a szavak. Azt mondtam: „itt a szívem, az életem, mindenem, vágyaim, munkám, párkapcsolatom, szolgálat, küldetés – LEGYEN, AMIT TE AKARSZ!!!” Soha életemben nem tudtam ezt kimondani, még „agyból” sem, mert féltem, vajon mit fog velem tenni. Féltem minden esetben, amikor az élet átadása szóba került. Nem mertem elengedni a legbensőbb gondolataimat, a szívem vágyait azzal kapcsolatban, amit én szeretnék még az életben. Miközben így utaztam, boldog, nyugodt és békés volt a szívem, ilyesmit előtte még sosem tapasztaltam legbelül! Folyamatosan azt mondtam magamban, hogy „itt a szívem, az életem, a TIED, azt teszel vele, amit akarsz!” Ekkor egy határozott gondolatot keltett bennem – erre szoktam azt mondani, hogy szólt hozzám. Az én saját