Be kellett feküdnöm a kórházba, és gondolatban már előre kértem Istent, adjon nekem feladatot odabent. Négyágyas szobába kerültem, a vizit során azonban felajánlottak egy egyágyasat, amit rögtön el is fogadtam. „De ha megint egyedül leszek, mint a múltkor, milyen feladatom is lesz?” – futott át az agyamon a kérdés. Érdekes módon, ahogy az ajánlat jött, el is ment, maradtam a helyemen. A nővérek elfeledkeztek rólam. A körülmények elég rosszak voltak. A közös WC és a fürdőszoba a folyosóról nyílt, és nem a leghigiénikusabb állapotok uralkodtak; a szomszéd szobában fertőző beteget kezeltek. Kísértett két napig a gondolat, mégis kérjem a külön szobát. Mivel a bizonytalanság érzése ott motoszkált bennem, végül mégsem tettem. A harmadik napon új betegtárs érkezett a szobába. Amálkának nagy fájdalmai voltak. Mikor meglátta a Bibliámat, elmondta, ő is berakta, de rögtön ki is tette a táskájából, mert félt, ha meglátják nála, kinevetik. Megkérdeztem, ő is olvassa-e a Szentírást. Elámultam a vál
Ízleltük az Úr jóságát: Isten csodái a hétköznapokban