Tapasztalatok Istennel

Egyik szombaton a következő igéről beszélgettünk a gyerekekkel: „Keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és a többi megadatik nektek.” (Máté 6:33) Elmondtam nekik, hogy a világban pontosan ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, hogy ti. mindenki a többit keresi, a „többire hajt”, és még a keresztények is csak minimális erőt, energiát fektetnek az Istennel való kapcsolat szorosabbá tételébe, pedig Ő Krisztussal együtt minden egyebet megad nekünk. Éppen énekeltünk, amikor észrevettem, hogy mind a négyen elkezdtek kitekintgetni az ablakon, aztán rájöttem, mi az oka: a falu lakossága a mellettünk lévő szántóföldre gyűlt. Ugyanis befejeződött a kukorica gépekkel történő betakarítása, és az ott hagyott termés fölszedésére zsákokkal fölszerelkezve jöttek csapatostul az emberek. Gyerekeink összenéztek: Megyünk mi is? Meglehetősen drága az aszályos nyár miatt a termény, igen sokba kerül annak a pár baromfinak az etetése, amelyek a tojást biztosítják a család számára. Nem szóltam sem

Vettem egy Bibliát több nappal ezelőtt és megkérdeztem az Urat, kinek kell odaadnom, kinek lesz rá szüksége. Egyik reggel megszólalt bennem egy hang: – Vidd magaddal a Szentírást! Azonnal vitába szálltam vele: – De Uram, hát kivel is találkozhatnék ma?! – Nem engedelmeskedtem. Miután az irodában imádkoztunk kedves munkatársnőmmel, csak úgy mellékesen megkérdeztem, nem tud-e valakit, akinek sürgősen szüksége volna Bibliára. – Jaj, dehogynem tudok! A húgom nagyon-nagyon vágyik egyre! Szeretnénk együtt olvasni minden este! – Mélységesen szégyelltem magam, hogy ennyire hitetlen és kételkedő voltam… Másnap természetesen már odaadtam, és megszólalt bennem a figyelmeztetés: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket…” (Zsidók 4:7) – Ha az Úr szól, bármilyen őrült ötletnek is hangzik elsőre, engedelmeskedjünk, mert nagy áldásoktól foszthatunk meg másokat és természetesen magunkat is. 2015. MÁRCIUS 01. Barati Lilla

  2020 márciusának korlátozó intézkedései mindenki számára emlékezetesek maradtak. Március első hetében a nővérem többször mondta, hogy szeretne hazautazni egy időre. Pár nap múlva egyik pillanatról a másikra hirtelen bezárták a termet, ahol dolgoztam, így a munkát otthonról kellett folytatnom. A munkahelyen már korábban jeleztem, hogy márciusban egy hétre hazautaznék, de a világban történt események megnehezítették a közlekedést. Ahányszor csak végiggondoltam a dolgokat, abban volt békém, hogy hazamenjek Szerbiába. Megerősítő jelként annyit kértem, hogy a főnököm engedje meg, hogy Szerbiából dolgozzak, ameddig nem rendeződik a helyzet. Végül, a körülményekre tekintettel, megengedte.   Nővéremnek sikerült vasárnap reggelre egy telekocsiban helyet foglalni számunkra, a kutyája is velünk tartott. Mivel több utast és csomagot fel kellett venni, így körülbelül 11 óra lett, mire hazafelé vettük az irányt. A cél az volt, hogy következő nap délelőttjére öt országon keresztül utazva Magyarorsz