2015 nyarán, amikor egy fát akartam gyökerestül kiszedni a földből, megrántottam a derekam. Mivel azt hittem, nem komoly a dolog, másnap is folytattam ezt a műveletet, harmadnap pedig tornáztam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ülés közben elkezdett fájni a derekam. A fájdalom körülbelül fél órányi ülés után jelentkezett, fel is kellett állnom. Azon a nyáron a szakmai gyakorlatot otthonról végeztem, számítógépen. Ebből kifolyólag napi nyolc órát a számítógép előtt kellett töltenem. Az elkövetkező hónapokban mindenféle módszert kipróbáltam, ami eszembe jutott, hogy elkerüljem a derékfájást: bizonyos ideig abbahagytam a tornát, különböző pozíciókban feküdtem, és kértem, hogy masszírozzák meg a derekam. Semmi sem hozott komolyabb előrelépést. A fájdalom miatt csak félútig tudtam lehajolni. A derekam minden kisebb légmozgásra érzékeny volt. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkínlódtam. Már az is nagy teljesítménynek számított, ha a gyülekezeti alkalmon 45 percig tudtam ülni. Az idő múlásával, a tanév közeledtével az állapotom nem változott. Órákon általában másfél órát kell egyhuzamban ülni, a derékfájás pedig elterelte volna a figyelmemet. Az előadások a tanulással együtt napi nyolc óra ülést jelentettek. Arra a megállapításra jutottam, ha nem javul a derekam állapota, nem leszek képes a tanulmányaimat folytatni.
Egész nyáron imádkoztam, hogy Isten gyógyítson meg, de ahogy feljebb említettem, nem történt nagyobb áttörés. Emlékszem, hogy egy szombati napon letérdeltem az ágyam mellé és Isten kegyelméért imádkoztam. Elkezdtem olvasni Lukács evangéliumában azt a történetet, ahol Jézus egy hátproblémával küszködő nőt gyógyított meg kézrátétel által (Luk 13:11-17). Olvasás közben elképzeltem a jelenetet, és elhittem, hogy mindez az én esetemben is lehetséges. Azt is beláttam, Istennek az a célja, hogy engem is meggyógyítson. Megvallottam a bűneimet neki, mivel fahúzás közben, épp amikor megrántottam a derekamat, büszke voltam arra, hogy gyakorlatiasabb vagyok, mint a többiek az egyetemen. Megvallottam a többi gondolatot is, melyek nem egyeznek Isten jellemével, majd megdorgáltam a hátfájást (olvasunk róla, hogy Jézus is megdorgálta a hideglelést, Luk 3:29). Nem emlékszem pontosan, meddig tartott az imám, de amikor felkeltem, nem éreztem fájdalmat. Le tudtam rendesen hajolni és megérinteni a lábujjaimat, ami addig elképzelhetetlen volt számomra. Dicsőség Istennek ezért!
Egészen a következő nyár kezdetéig nem volt különösebb panaszom. Ha a huzatot és a nagyobb légmozgásokat elkerültem, nem volt semmi probléma. Ahogy melegedett az idő, ismét jelentkezett a fájdalom. Imádkoztam, ezután csökkent a derékfájás, de bizonyos időközönként mégis visszatért. Egyik alkalommal edzés közben arra kaptam indíttatást, hogy felüléseket csináljak. Korábban hanyagoltam ezt a gyakorlatot, mivel terhelte a derekamat, de most segített. Miután elkezdtem rendszeresen csinálni a hasizomerősítő gyakorlatokat, nem tért vissza többé a fájdalom. Később megtudtam, hogy a hasizmok fontos szerepet játszanak az ülés során.
Pár hete, amikor visszagondoltam erre az esetre, az a gondolat merült fel bennem, hogy nem is volt igazi természetfeletti csoda a gyógyulásom, biztosan a hasizomgyakorlat segített. Mivel nem álltam ellene ennek a gondolatnak, hitetlenséget engedtem be az életembe. Másnap arra lettem figyelmes, hogy újra fáj a derekam, harmadnap szintén. Már a tornagyakorlatok sem segítettek. Bocsánatot kértem Istentől a hitetlenségért, és kihirdettem, hogy a derekam nem magától és a gyakorlatoktól, hanem Isten kegyelméből és az Ő természetfeletti hatalma által gyógyult meg. Ezt követően pár napon belül ismét jelentősen javult az állapotom. Továbbra is hitben akarok járni, és hálát adni Jézusnak mindazért, amit elvégzett a kereszten és az én személyes életemben. „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet!” (Zsolt 103:3). Dicsőség Neki az Ő mérhetetlen kegyelméért!
Palics, 2018.03.23
Bessenyei Szilárd