A záróvizsga napján hajnali négy óra körül ébredtem, mert nagyon izgatott voltam. Úgy láttam, hogy ez lesz életem egyik legnagyobb próbája.
A reggeli prédikáció bátorító üzenetet tartalmazott számomra: „... nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; ...” (Példabeszédek 9:13) Isten nem a leggyorsabb versenyzőt favorizálja a futóversenyen, nem a legerősebbet a viadalon. Az Úr azt kedveli, aki elfogadta Jézust Megváltójául. „Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél.” (1 Kor 1:25) Isten bölcsességének az alja (bolondsága) bölcsebb, mint az emberek legnagyobb bölcsessége, Isten leggyöngébb megmozdulása pedig erősebb az emberek legerősebb megmozdulásánál. Vagyis Isten sokkal többet tud tenni értem, mint én a legnagyobb erőfeszítésemmel. A megelőző napokban pedig ez a bibliavers bátorított: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (Mik 7:7)
A diplomavédésem 9:50-kor kezdődött; körülbelül egy órával előbb megérkeztem a helyszínre. Átöltöztem és vártam a soromat. Tudtam, hogy lesz ott egy helyi gép, de mivel az előadásomat Preziben készítettem el, ezért célszerűnek találtam, hogy saját gépről prezentáljak. Külön generáltam egy .exe fájlt, amely csak Windows 7-es gépeken fut, és egy .pdf-et, melyet akárhol meg tudok majd nyitni. 9:40-kor bekapcsoltam a laptopomat és előkészítettem a prezentációt, ellenőriztem, hogy a prezentációt tartalmazó flash-memória ott van-e a zsebemben.
Amikor behívtak a terembe, az ajtóban egyik barátom megjegyezte:
- Látszik, hogy megszerelted a laptop töltőjét.
- Igen, a múltkori prezentációnál nem akart rendesen tölteni. Most már jól működik, mert újraforrasztottam a kábelt. - válaszoltam.
A tanárok felálltak, én előkészítettem a gépemet. Mutattak egy konnektort, ahova csatlakoztattam a töltőt. Az elnök megnyitotta a diplomavédést, én pedig megkezdtem a prezentációmat. Az előadásom felénél a következő felirat jelent meg: „Your battery is running low (10%) - You might want to plug in your PC” - ami annyit jelent, hogy mindjárt lemerül az akkumulátor, ezért kezdjem feltölteni a számítógépemet. Nagyot néztem, mivel a laptop a töltőről működött. Ameddig van energia azakkumulátorban, prezentálni fogok - jeleztem, és folytattam a mondandómat. Fél perc múlva kikapcsolt a számítógép. Ekkor eszembe jutott, hogy a zsebemben van a memória a rámásolt prezentációval. Azt mondtam, a másik gépről folytatom a prezentációt, csatlakoztattam rá a vetítőt, bedugtam a memóriát az ottani gépbe. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy a generált fájlok között nem szerepelt a .pdf, hanem csak az .exe fájl. Miközben ámulva néztem a képernyőt, a titkár javasolta, nyissam meg az .exe-t. Isten kegyelméből sikerült megnyitnom, és ott folytattam a prezentációt, ahol abbahagytam. (Pár hónappal ezelőtt, egy másik gép nem tudta lejátszani az ugyanilyen .exe fájlt.) Miután befejeztem, a záróvizsga két tárgyából kellett még lefelelnem. Isten kegyelméből emberbarát kérdéseket kaptam, melyekről tudtam beszélni. A válaszaim után már csak az adatellenőrzés maradt hátra. Némi várakozás után, az eredményhirdetés következett, ahol közölték, okleveles villamosmérnök vagyok.
A reggeli prédikáció bátorító üzenetet tartalmazott számomra: „... nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; ...” (Példabeszédek 9:13) Isten nem a leggyorsabb versenyzőt favorizálja a futóversenyen, nem a legerősebbet a viadalon. Az Úr azt kedveli, aki elfogadta Jézust Megváltójául. „Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél.” (1 Kor 1:25) Isten bölcsességének az alja (bolondsága) bölcsebb, mint az emberek legnagyobb bölcsessége, Isten leggyöngébb megmozdulása pedig erősebb az emberek legerősebb megmozdulásánál. Vagyis Isten sokkal többet tud tenni értem, mint én a legnagyobb erőfeszítésemmel. A megelőző napokban pedig ez a bibliavers bátorított: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (Mik 7:7)
A diplomavédésem 9:50-kor kezdődött; körülbelül egy órával előbb megérkeztem a helyszínre. Átöltöztem és vártam a soromat. Tudtam, hogy lesz ott egy helyi gép, de mivel az előadásomat Preziben készítettem el, ezért célszerűnek találtam, hogy saját gépről prezentáljak. Külön generáltam egy .exe fájlt, amely csak Windows 7-es gépeken fut, és egy .pdf-et, melyet akárhol meg tudok majd nyitni. 9:40-kor bekapcsoltam a laptopomat és előkészítettem a prezentációt, ellenőriztem, hogy a prezentációt tartalmazó flash-memória ott van-e a zsebemben.
Amikor behívtak a terembe, az ajtóban egyik barátom megjegyezte:
- Látszik, hogy megszerelted a laptop töltőjét.
- Igen, a múltkori prezentációnál nem akart rendesen tölteni. Most már jól működik, mert újraforrasztottam a kábelt. - válaszoltam.
A tanárok felálltak, én előkészítettem a gépemet. Mutattak egy konnektort, ahova csatlakoztattam a töltőt. Az elnök megnyitotta a diplomavédést, én pedig megkezdtem a prezentációmat. Az előadásom felénél a következő felirat jelent meg: „Your battery is running low (10%) - You might want to plug in your PC” - ami annyit jelent, hogy mindjárt lemerül az akkumulátor, ezért kezdjem feltölteni a számítógépemet. Nagyot néztem, mivel a laptop a töltőről működött. Ameddig van energia azakkumulátorban, prezentálni fogok - jeleztem, és folytattam a mondandómat. Fél perc múlva kikapcsolt a számítógép. Ekkor eszembe jutott, hogy a zsebemben van a memória a rámásolt prezentációval. Azt mondtam, a másik gépről folytatom a prezentációt, csatlakoztattam rá a vetítőt, bedugtam a memóriát az ottani gépbe. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy a generált fájlok között nem szerepelt a .pdf, hanem csak az .exe fájl. Miközben ámulva néztem a képernyőt, a titkár javasolta, nyissam meg az .exe-t. Isten kegyelméből sikerült megnyitnom, és ott folytattam a prezentációt, ahol abbahagytam. (Pár hónappal ezelőtt, egy másik gép nem tudta lejátszani az ugyanilyen .exe fájlt.) Miután befejeztem, a záróvizsga két tárgyából kellett még lefelelnem. Isten kegyelméből emberbarát kérdéseket kaptam, melyekről tudtam beszélni. A válaszaim után már csak az adatellenőrzés maradt hátra. Némi várakozás után, az eredményhirdetés következett, ahol közölték, okleveles villamosmérnök vagyok.
Dicsőség Istennek! „Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.” (Zsolt 33:4) Megjegyzem, hogy a diplomavédés után pár órával, a laborban a laptoptöltő már rendesen működött.
Budapest, 2017.01.18.
Bessenyei Szilárd
Budapest, 2017.01.18.
Bessenyei Szilárd