Egyik nap a munkahelyemen azt a feladatot kaptam, hogy mérjem meg az egyik programozható eszköz teljesítményét. Ez abból állt, hogy a berendezés több alkatrészén egy szonda segítségével méréseket végeztem. Utolsó lépésként egy táblázatban összegeztem az eredményeket. A mérés befejeztével megpróbáltam újraprogramozni az eszközt, de az nem reagált. Újraindítottam, hiába. Egy másik eszközt is beprogramoztam, az gond nélkül működött. Ezt követően az eredeti eszközzel kísérleteztem újra, de az továbbra sem adott életjelet. Ekkor egyértelművé vált számomra, hogy az áramkör meghibásodott, vagyis leégettem. Ideges lettem, hogy újoncként kárt okozok a cégnek. Végiggondoltam, keresztényként mit kell tennem ebben a helyzetben. Arra jutottam, hogy:
1. el kell mondanom a hibát a főnöknek,
2. le kell tennem Isten kezébe ezt a helyzetet.
Az idő múlásával nem csökkent az idegességem. Folyamatosan kétségbeesett gondolatok gyötörtek, hogy elrontottam a dolgokat.
- Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, Aki minket szeret! (Róma 8:37) - jött az Ige.
- Hogy tudok ebben a helyzetben diadalmaskodni, ha éppen most égettem le az egyik áramkört?! - válaszolt bennem a kétségbeesés.
- Isten képes kihozni ebből a helyzetből is az Ő dicsőségét! - válaszolt a hitem.
A közelmúltban azt hallottam, hogy az ima nem Isten hozzáállását változtatja meg, hanem a miénket. Mivel erre ott és akkor nagy szükségem volt, kimentem a toalettre imádkozni. Azért könyörögtem, hogy Isten változtassa meg a gondolkodásomat. Megpróbáltam hit által megragadni a Róma 8:37-et, és alkalmazni a jelenlegi szituációmra. Az idegességem felére csökkent. Az ima után megkeresem a felettesemet és bevallottam neki, hogy elrontottam az eszközt. Nem felelt semmi konkrét dolgot, igaz, főnökként én sem tudtam volna mit mondani erre. Az igazgató nem volt bent, ezért azt láttam logikusnak, hogy elmegyek előbb ebédelni. Evés közben a mobilomról az 5Mózes 31:8-as igeverset memorizáltam:„Az Úr, Ő az, a ki előtted megy, Ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!”. Az igevers segítségével hit által sikerült megragadnom, hogy Isten képes kihozni ebből a helyzetből is az Ő dicsőségét.
Közben megérkezett az igazgató, ezért étkezés után bementem hozzá.
- Leégettem az áramkört, és nem tudom beprogramozni. A többi eszköz jól működik, csak az rossz, amin a méréseket végeztem - jelentettem
- Az nem jó! Próbáld megjavítani! - válaszolta.
- Rendben, de nem sok esélyem van rá, mivel nincs kapcsolási rajzom, és nem ismerem az áramkör felépítését, mivel nem én csináltam.
Pár percig még szomorúan nézegettem az áramkört, utána imádkoztam, hogy Isten segítsen megjavítani. Annak, hogy megtaláljam és kiküszöböljem a hibát, nem sok esélye volt, mivel az áramkör legalább 50 kis alkatrészt tartalmazott, nem volt kapcsolási rajzom, és akadt több olyan eleme is, amit nem tudtam volna kicserélni. A hiba detektálására körülbelül annyi esélye mutatkozott, mintha egy ismeretlen erdőben meg kellett volna keresnem egy tavat, térkép nélkül, egyetlen iránytűvel. A térkép a kapcsolási rajznak felel meg, a digitális multiméter az iránytűnek, a hiba pedig a tónak.
Nekiláttam méregetni az áramkört. Úgy tanultam, hogy először a tápfeszültséget kell ellenőrizni az alkatrészeken, mivel az létfontosságú a működéshez. Bizonyos pontok bemérése után megállapítottam, hogy egy helyen 12 Volt helyett 3,8 Volt a feszültség. Ez nagy rendellenességnek számít. Ezután azt kellett meghatározni, milyen ok állhat a háttérben. Sikerült behatárolnom, hogy két ellenállás előtt még jó a feszültség, utánuk pedig nagyot esik. Az ellenállásokat is megmértem, és az egyiknek az előírtnál 1000-szer nagyobb volt az értéke. A felettesem pár mérés után megerősítette a jelenséget. Miután kicseréltem az ellenállást, így imádkoztam: „Istenem, ha nem ez lesz az áramkör hibája, nem fogom tudni megjavítani!”- majd bedugtam az áramkört. Probléma nélkül be lehetett programozni. Miután több tesztet végrehajtottam, örömmel újságoltam az igazgatónak, hogy sikerült helyrehoznom a hibát.
- Látod, nem kell megijedni a problémáktól, csak neki kell állni a munkának! - mondta az igazgató.
Igaza lett, viszont számomra korántsem volt magától értetődő, hogy sikerül kijavítani az általam okozott hibát. Isten beváltotta az ígéretét: Az Ő kegyelméből diadalmaskodhattam ebben a helyzetben is.
Szabadka, 2017.08.30.
Bessenyei Szilárd