Tapasztalatok Istennel

Gyakran végzek ülőmunkát otthon, ezért fontos kellék volt számomra egy kényelmes irodai szék. Több személy tanácsára alapozva, kiválasztottam egy szabadkai lakberendezési üzletet, ahol nagy volt a kínálat. Több heti halasztást követően, egyik nap munka után rászántam magam a vásárlásra. Mielőtt bementem volna az üzletbe, gondolatban kértem Istent, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő széket. Az üzletben minden darabot kipróbáltam. Nem tudtam dönteni, ezért kikértem az egyik eladó véleményét. Közösen kiválasztottunk két széket: egy szürkét meg egy kéket, melyek közül az első volt a drágább. Amikor tovább próbálgattam a székeket, arra lettem figyelmes, hogy a szürkében ülve mindig különös béke töltött el. Hosszas tűnődés után, épp a békesség miatt a szürke, vagyis a drágább darab mellett döntöttem. - A drágább széket választottam - jeleztem az eladónak. - Rendben van. X összegbe fog kerülni! - válaszolta. 10 000 forinttal kevesebbet mondott, mint amit kiírva láttam. - De én a drágább

Egyik reggel Jézus kenyérszaporító csodájának olvasása közben megpróbáltam lelki értelemben lefordítani a történetet. A kenyér Isten Igéje, a halak az emberekkel szerzett tapasztalatok. Ha mindkettő Jézus kezébe kerül, akkor mindenki jóllakik. Ha lelkileg éhesek lesznek az emberek, és az igéket (kenyér), valamint az Istentől nyert, emberekkel szerzett tapasztalatokat (halak) Krisztus kezébe teszem, akkor mindenki „jól fog lakni”. Indítatást éreztem, hogy birtokba vegyem ezt az igét (Luk 8:15 Csia-fordítás), ami azt jelentette, hogy legközelebb, ha sor kerül valamilyen igei szolgálatra, akkor jelentkezni fogok. Tudom, nem a legpontosabb azonosítás, viszont abban a helyzetben számomra fontos kijelentést tartalmazott. Pár hét múlva, egyik szombati alkalommal nem jött a testvér, aki prédikált volna délelőtt, és azon gondolkodtak, ki helyettesítse. Szombat délelőtti „nagy” prédikációval még nem szolgáltam, de mivel múltkor ez az Ige szólt hozzám, ezért jelentkeztem. Az istentisztelet első

Egyik alkalommal úgy jött ki a napirend, hogy egy időben volt két zárhelyi felmérőm: Mikro és makró önkonómiából és Minőségmenedzsmentből. Ez nem az egyetem hibája volt, mivel az egyik tárgyat külön kellett pótolnom, mivel nem ott végeztem az alapképzést. Gondoltam, hogy “simaügy lesz” mivel, a menedzsmentes tárgyból két csoport van és a másodikkal bemegyek. Előre egyeztettünk ez ügyben ezen tárgy tanárával. Eljött az ökonómiás tárgy időpontja, és beültünk a padokba. Pár ismeretlen fiúval elkezdtem beszélgetni a közelgő felmérőről. A tanár 15 perces késéssel érkezett, majd kiosztotta a teszteket. Arra gondoltam, hogy majd gyorsan megírom, és átfutok a másik terembe, de nem volt könnyű a teszt és végig bent maradtam. Miután kijöttem a felmérő után, azon gondolkodtam, hogy be se megyek a másikra, mivel már a második csoportnak is körülbelül 10 perce maradt hátra. Ahogy tűnődtem magamban, oda jött az egyik fiú, akivel a felmérő előtt beszélgettem, és ezt mondta: - Menjél be, mert legfelj