Gyakran végzek ülőmunkát otthon, ezért fontos kellék volt számomra egy kényelmes irodai szék. Több személy tanácsára alapozva, kiválasztottam egy szabadkai lakberendezési üzletet, ahol nagy volt a kínálat.
Több heti halasztást követően, egyik nap munka után rászántam magam a vásárlásra. Mielőtt bementem volna az üzletbe, gondolatban kértem Istent, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő széket. Az üzletben minden darabot kipróbáltam. Nem tudtam dönteni, ezért kikértem az egyik eladó véleményét. Közösen kiválasztottunk két széket: egy szürkét meg egy kéket, melyek közül az első volt a drágább. Amikor tovább próbálgattam a székeket, arra lettem figyelmes, hogy a szürkében ülve mindig különös béke töltött el. Hosszas tűnődés után, épp a békesség miatt a szürke, vagyis a drágább darab mellett döntöttem.
- A drágább széket választottam - jeleztem az eladónak.
- Rendben van. X összegbe fog kerülni! - válaszolta. 10 000 forinttal kevesebbet mondott, mint amit kiírva láttam.
- De én a drágább széket választottam! - feleltem.
- Tőlem többet is fizethet! Ma akció van a székre, csak a kolléga elfelejtette reggel kirakni az új árat.
Az árengedménnyel a drágább szék jött ki olcsóbban. Kifizettem és hálát adtam érte magamban. Azt gondoltam, itt vége is a történetnek. Egy kézi targoncával kihozták, és lerakták elém az árut. Akkor jöttem rá, hogy haza is kellene vinni valahogy ezt a nagy, 17 kilós dobozt. Az autónk épp akkor rossz volt. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy a buszra felpakolom valahogy. Cipekedés közben hit által el kellett fogadnom, hogy Krisztusban erre is van erőm. Pár pihenővel el is jutottam a megállóig. Ott az otthoniak közül három embert is hívtam telefonon, de senki nem vette fel. Így “Isten volt velem egyedül”. Azzal a gondolattal bátorítottam magam, hogy ha Isten így kirendelte nekem ezt a széket, segíteni fog haza szállítani is.
A buszról leszállva körülbelül 800 méteren át kellett vinni a csomagot. Több fogást kipróbáltam a dobozon útközben, végül a fejemen vittem. Isten kegyelméből hazakerült a doboz, időben és sérülésmentesen. Ilyen kegyelmes az Urunk, aki a kis dolgokban is segít!
Szabadka, 2017.03.27.
Bessenyei Szilárd
Több heti halasztást követően, egyik nap munka után rászántam magam a vásárlásra. Mielőtt bementem volna az üzletbe, gondolatban kértem Istent, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő széket. Az üzletben minden darabot kipróbáltam. Nem tudtam dönteni, ezért kikértem az egyik eladó véleményét. Közösen kiválasztottunk két széket: egy szürkét meg egy kéket, melyek közül az első volt a drágább. Amikor tovább próbálgattam a székeket, arra lettem figyelmes, hogy a szürkében ülve mindig különös béke töltött el. Hosszas tűnődés után, épp a békesség miatt a szürke, vagyis a drágább darab mellett döntöttem.
- A drágább széket választottam - jeleztem az eladónak.
- Rendben van. X összegbe fog kerülni! - válaszolta. 10 000 forinttal kevesebbet mondott, mint amit kiírva láttam.
- De én a drágább széket választottam! - feleltem.
- Tőlem többet is fizethet! Ma akció van a székre, csak a kolléga elfelejtette reggel kirakni az új árat.
Az árengedménnyel a drágább szék jött ki olcsóbban. Kifizettem és hálát adtam érte magamban. Azt gondoltam, itt vége is a történetnek. Egy kézi targoncával kihozták, és lerakták elém az árut. Akkor jöttem rá, hogy haza is kellene vinni valahogy ezt a nagy, 17 kilós dobozt. Az autónk épp akkor rossz volt. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy a buszra felpakolom valahogy. Cipekedés közben hit által el kellett fogadnom, hogy Krisztusban erre is van erőm. Pár pihenővel el is jutottam a megállóig. Ott az otthoniak közül három embert is hívtam telefonon, de senki nem vette fel. Így “Isten volt velem egyedül”. Azzal a gondolattal bátorítottam magam, hogy ha Isten így kirendelte nekem ezt a széket, segíteni fog haza szállítani is.
A buszról leszállva körülbelül 800 méteren át kellett vinni a csomagot. Több fogást kipróbáltam a dobozon útközben, végül a fejemen vittem. Isten kegyelméből hazakerült a doboz, időben és sérülésmentesen. Ilyen kegyelmes az Urunk, aki a kis dolgokban is segít!
Szabadka, 2017.03.27.
Bessenyei Szilárd