Tapasztalatok Istennel

„Diszkós karrierem” összesen másfél évig tartott, melyet Isten indított és Ő zárt le. Bár nem voltam olyan mélyen belesüllyedve, mint más függőségeimbe, mégis érdemes leírnom, az Úr hogyan emelt ki onnan, és hogyan bátorított arra, hogy vállaljam a hitemet. Továbbra is szeretem azokat a drága barátokat, akikkel egykor diszkóba jártam, de nem járok többé bulizni velük. Középiskola elején nem tartoztam a „menő srácok” közé, akiket rendszeresen elhívtak szórakozni. Ennek egyik oka az lehetett, hogy főleg számítógépes játékokról tudtam volna beszélni, a másik pedig, hogy nem ment könnyen az ismerkedés. A szívem mélyén szerettem volna én is népszerű lenni, de nem akadt senki, aki tartósan maga mellé vett volna. 2008 nyarán elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten adjon valakit, akivel diszkóba járhatok. Pár héten belül a szomszédba költözött egy fiú. Elkezdtünk haverkodni, majd jött a kérdés, amit annyira vártam: - Van egy társaság, akikkel diszkóba szoktam járni. Van kedved csatlakozni hoz

    A középiskola során többféle módon próbáltam szakmailag fejlődni, de egyik sem hozott átütő eredményt. Először Tv-szervizekbe jártam, de az lett a vége, hogy a mesterekkel csak beszélgettem, és nem tudtam a szakmában mélyebb tudást szerezni. Aztán megpróbáltam otthon elektronikával foglalkozni, de a végén nem működött az általam összerakott áramkör, ráadásul egyszer komolyabban megégettem az ujjamat a forrasztóval. Belekezdtem a webprogramozásba is, de pár hét után abbahagytam. Úgy láttam magamat, mint egy szakmailag sánta embert, aki nem tud továbblépni.     A középiskola utolsó félévében megtértem. A főiskolát már Isten segítségével kezdtem, és komolyan akartam venni a lehetőséget. Annyit tudtam, hogy kegyelemre és szorgalomra van szükségem. Először a kollokviumokat (Magyarországon ez ZH) sikerült letennem, azután a vizsgákat. Több évfolyamtársamnak segítettem ingyenes különórákkal, amiket rendszeresen imával kezdtünk.     Az Úr kegyelméből a főiskolán sikerült minden vizsgá