„Diszkós karrierem” összesen másfél évig tartott, melyet Isten indított és Ő zárt le. Bár nem voltam olyan mélyen belesüllyedve, mint más függőségeimbe, mégis érdemes leírnom, az Úr hogyan emelt ki onnan, és hogyan bátorított arra, hogy vállaljam a hitemet. Továbbra is szeretem azokat a drága barátokat, akikkel egykor diszkóba jártam, de nem járok többé bulizni velük.
Középiskola elején nem tartoztam a „menő srácok” közé, akiket rendszeresen elhívtak szórakozni. Ennek egyik oka az lehetett, hogy főleg számítógépes játékokról tudtam volna beszélni, a másik pedig, hogy nem ment könnyen az ismerkedés. A szívem mélyén szerettem volna én is népszerű lenni, de nem akadt senki, aki tartósan maga mellé vett volna.
2008 nyarán elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten adjon valakit, akivel diszkóba járhatok. Pár héten belül a szomszédba költözött egy fiú. Elkezdtünk haverkodni, majd jött a kérdés, amit annyira vártam:
- Van egy társaság, akikkel diszkóba szoktam járni. Van kedved csatlakozni hozzánk?
- Igen, persze! - nem kellett kétszer mondania. Az évek során megfogadtam, ha kapok egy ilyen lehetőséget, akkor feltétlenül megragadom.
A fiú olyan „menő” fiatalok társaságba vitt, amiről régebben csak álmodoztam. Ezt követően minden hétvégén teljesen felszabadulva buliztam a többiekkel. Mivel azt hittem, ez a legjobb, amit tehetek, mindent beleadtam. Ahogy szaporodtak a tapasztalataim, a többiek elkezdtek tisztelni. Már nem az voltam, akit csak hébe-hóba látni a diszkóban, hanem én hívtam a többieket. Sokszor az osztályban hétfőn már a hétvégi szórakozást terveztük.
Eljött 2009 nyarán a zentai ifi játékok zenés fesztiválja. Azt gondoltam, életem egyik legszebb hete lesz, mivel ott voltak a haverok, a lányok, és egy héten át minden este buli. Az utolsó este, mintha elvágtak volna valamit bennem, nem volt kedvem többé szórakozni. Nem tudtam mire vélni, mivel eddig ez volt ez életcélom.
2009 augusztusa közepén arra kaptam indíttatást, hogy egy barátnőért imádkozzam. Isten pár héten belül válaszolt is, es óriási csodaként éltem meg, hiszen ő volt az első barátnőm. Ez volt a második olyan terület a diszkózás mellett, amelyen éveken át - minden igyekezetem ellenére - sem tudtam előrelépni. Továbbra is jártam bulizni, de korántsem volt olyan fontos, mint korábban.
2010 márciusában megtértem, és szerettem volna közeledni Istenhez. Pár napon belül szakított velem a barátnőm, először letört, de hosszabb távon nagy elszántságot adott. Gondolatban Isten elé álltam, és szerettem volna, hogy szabadítson meg a Neki nem tetsző dolgoktól. 2010 márciusa második felében elmentünk együtt egy bulira. Ahogy körbenéztem, feltűnt, hogy sok ember csak a társaság miatt van ott.
- Nem itt a helyed! - szólalt meg bennem Isten hangja. Ettől kezdve kerültem az ilyen estéket. Május elseje - ami nálunk, a Vajdaságban egy nagy, bulizós ünnep - éppen szombatra esett. Mondtam a többieknek, hogy nem csatlakozom hozzájuk. Elkezdtem ugyanis komolyabban venni a szombattartást. A középiskolás osztályomból egy kedves barátom DJ volt. Persze pontosan péntek esténként voltak a bulik, ahol zenélt. Mivel nem mondtam meg a pontos okát a távollétemnek, ezért megpróbált még jobban motiválni. Egyik alkalommal ingyen belépőt is kaptam tőle. A következő héten hallottam, hogy a volt barátnőm a péntek esti bulin fogja tartani a szülinapját. Próbát jelentett számomra, hogy elmenjek, de ellenálltam, mivel Istent akartam követni. Ezután nem volt több kísértés ezen a területen. Egy bizonyos idő elteltével fel mertem vállalni a hitemet, és azt is, hogy szombatonként gyülekezetbe járok.
Azóta csak néhány házibulin és baráti összejövetelen voltam, ahova személyesen meghívtak. Az alkalmakon bátran meséltem a hitemről. Jézust vettem például, aki elment Máté vacsorájára.
“Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.” (Mt 13:45-46)
Középiskola elején nem tartoztam a „menő srácok” közé, akiket rendszeresen elhívtak szórakozni. Ennek egyik oka az lehetett, hogy főleg számítógépes játékokról tudtam volna beszélni, a másik pedig, hogy nem ment könnyen az ismerkedés. A szívem mélyén szerettem volna én is népszerű lenni, de nem akadt senki, aki tartósan maga mellé vett volna.
2008 nyarán elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten adjon valakit, akivel diszkóba járhatok. Pár héten belül a szomszédba költözött egy fiú. Elkezdtünk haverkodni, majd jött a kérdés, amit annyira vártam:
- Van egy társaság, akikkel diszkóba szoktam járni. Van kedved csatlakozni hozzánk?
- Igen, persze! - nem kellett kétszer mondania. Az évek során megfogadtam, ha kapok egy ilyen lehetőséget, akkor feltétlenül megragadom.
A fiú olyan „menő” fiatalok társaságba vitt, amiről régebben csak álmodoztam. Ezt követően minden hétvégén teljesen felszabadulva buliztam a többiekkel. Mivel azt hittem, ez a legjobb, amit tehetek, mindent beleadtam. Ahogy szaporodtak a tapasztalataim, a többiek elkezdtek tisztelni. Már nem az voltam, akit csak hébe-hóba látni a diszkóban, hanem én hívtam a többieket. Sokszor az osztályban hétfőn már a hétvégi szórakozást terveztük.
Eljött 2009 nyarán a zentai ifi játékok zenés fesztiválja. Azt gondoltam, életem egyik legszebb hete lesz, mivel ott voltak a haverok, a lányok, és egy héten át minden este buli. Az utolsó este, mintha elvágtak volna valamit bennem, nem volt kedvem többé szórakozni. Nem tudtam mire vélni, mivel eddig ez volt ez életcélom.
2009 augusztusa közepén arra kaptam indíttatást, hogy egy barátnőért imádkozzam. Isten pár héten belül válaszolt is, es óriási csodaként éltem meg, hiszen ő volt az első barátnőm. Ez volt a második olyan terület a diszkózás mellett, amelyen éveken át - minden igyekezetem ellenére - sem tudtam előrelépni. Továbbra is jártam bulizni, de korántsem volt olyan fontos, mint korábban.
2010 márciusában megtértem, és szerettem volna közeledni Istenhez. Pár napon belül szakított velem a barátnőm, először letört, de hosszabb távon nagy elszántságot adott. Gondolatban Isten elé álltam, és szerettem volna, hogy szabadítson meg a Neki nem tetsző dolgoktól. 2010 márciusa második felében elmentünk együtt egy bulira. Ahogy körbenéztem, feltűnt, hogy sok ember csak a társaság miatt van ott.
- Nem itt a helyed! - szólalt meg bennem Isten hangja. Ettől kezdve kerültem az ilyen estéket. Május elseje - ami nálunk, a Vajdaságban egy nagy, bulizós ünnep - éppen szombatra esett. Mondtam a többieknek, hogy nem csatlakozom hozzájuk. Elkezdtem ugyanis komolyabban venni a szombattartást. A középiskolás osztályomból egy kedves barátom DJ volt. Persze pontosan péntek esténként voltak a bulik, ahol zenélt. Mivel nem mondtam meg a pontos okát a távollétemnek, ezért megpróbált még jobban motiválni. Egyik alkalommal ingyen belépőt is kaptam tőle. A következő héten hallottam, hogy a volt barátnőm a péntek esti bulin fogja tartani a szülinapját. Próbát jelentett számomra, hogy elmenjek, de ellenálltam, mivel Istent akartam követni. Ezután nem volt több kísértés ezen a területen. Egy bizonyos idő elteltével fel mertem vállalni a hitemet, és azt is, hogy szombatonként gyülekezetbe járok.
Azóta csak néhány házibulin és baráti összejövetelen voltam, ahova személyesen meghívtak. Az alkalmakon bátran meséltem a hitemről. Jézust vettem például, aki elment Máté vacsorájára.
“Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.” (Mt 13:45-46)
Tanulságok számomra a történetből
1. Alkohol és diszkó nélkül is lehetnek önfeledt pillanatai az embernek, például Istennel szerzett tapasztalatok által.
2. Nagyon fontos az őszinteség! “Ne dobjátok el hát magatoktól a szabad szólás [bizalmát, mert] ennek nagy a jutalma” (Zsid 10:35). Őszintén imádkoztam azért, hogy diszkóba járhassak, és barátnőm legyen, Isten pedig megadta. Az egy másik dolog, hogy ki is vezetett engem abból a helyzetből.
3. Ha őszinték vagyunk, Istennek megvan az útja, hogy megszabadítson minket.
1. Alkohol és diszkó nélkül is lehetnek önfeledt pillanatai az embernek, például Istennel szerzett tapasztalatok által.
2. Nagyon fontos az őszinteség! “Ne dobjátok el hát magatoktól a szabad szólás [bizalmát, mert] ennek nagy a jutalma” (Zsid 10:35). Őszintén imádkoztam azért, hogy diszkóba járhassak, és barátnőm legyen, Isten pedig megadta. Az egy másik dolog, hogy ki is vezetett engem abból a helyzetből.
3. Ha őszinték vagyunk, Istennek megvan az útja, hogy megszabadítson minket.
Szabadka, 2018.11.04
Bessenyei Szilárd