Tapasztalatok Istennel

Nem szoktam általában jelentőséget tulajdonítani az álmaimnak, de ez most gyakorlati tanulságot tartalmaz számomra. Egy szobában álltam pár ismeretlen emberrel. - Akartok-e üdvösséget? - kérdeztem tőlük. - Igen - felelték. - Rendben, akkor menjetek be abba a szobába, és várjatok meg! Hozom a Bibliámat, és elmondom nektek, mi az üdvösség útja! – feleltem. Szót fogadtak, én pedig útközben azon tűnődtem, mit is fogok nekik mondani. Miután megtaláltam a Szentírást, és eldöntöttem körülbelül a mondanivalót, visszamentem hozzájuk. Amikor beléptem, a szoba már üres volt. Sajnos saját tapasztalatom, hogy amikor Isten útjáról vagy az üdvösségről kérdeztek emberek, inkább bizonytalan filozófiaórát tartottam, mint rövid, egyértelmű, gyakorlati útmutatást. Ezeket az alapvető dolgokat le kell tisztáznom magamban, mielőtt az embereknek beszélek Isten országáról. Pál apostol ezt a kérdést egy mondattal megválaszolta: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apcsel 16:31)

Földi életünk egyik fő célja a szentté váláshoz vezető út megtalálása, és a rajta való állhatatos futás a cél felé. Ez az út mindenki számára személyre szabott, és Jézust szívünkbe fogadva láthatóvá válik számunkra az út. „Jézus azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”   (Ján 14:6) „Testvéreim, én nem gondolom magamról hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalomért.” (Fil 3: 13-14) A lényeg, hogy Jézus Krisztus felkínálja nekünk az erőt, hogy olyanok legyünk, amilyennek Ő szeretne látni minket. Krisztus erejéből hajt ki a „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtagadás.” (Galata 5:22-23) Megtérésem idején tanulmányaim utolsó szakaszában voltam, de ezekkel a jellemvonásokkal nem igazán rendelkeztem. Isten viszont megtanít