Tapasztalatok Istennel

Mindig furcsa, problémás volt a kisfiam. Én pedig mindig gyengének éreztem magam hozzá.      Azt hittem sokáig, nevelési probléma és az én hibám mindez (volt is benne biztosan sok elrontott döntés). De már az óvodában jelezték, hogy javasolják a pszichológiai vizsgálatot. Az iskolában indult az igazi rettenet számomra: Egyáltalán nem tudta az új helyzetet elfogadni. Már a tanévnyitó után két héttel behívtak, hogy vigyem át kisebb létszámú iskolába a gyermekemet, mert nem tud beilleszkedni. Ha kapott egy fekete pontot, egész napra taníthatatlanná vált. Csöngött a telefon: a szekrényben ül, menjek érte. Szinte minden délután beszélt velem a pedagógus, milyen volt a fiam napja, és legtöbbször csak a bajt hallhattam. Csapkodott, kiment az óráról, kiabált stb. Mit tegyek, ó, Uram?! – kérdeztem minden éjjel, minden reggel, imában átsírt éjszakák után. Felkerestem két másik iskolát, és mindvégig kértem Istent, ha ott a helye, vegyék át. De ha ez nem segít rajta, ne okozzak még több törést n

    2016 novemberében a Műegyetem Tudományos Diákköri konferenciájára (TDK) jelentkeztem. Már a munka leadásával is voltak izgalmaim, amit itt most nem részletezek. A prezentációt megelőző napon annyit vettem észre, hogy a laptoptöltőm időnként kikapcsolt. Másnap, mivel több résztvevő is volt előttem, úgy gondoltam, nem lesz probléma, ha nem a szekció elején, hanem csak az előadásom előtt egy-másfél órával érkezem. Egy kedves barátom elkísért, és leültünk hallgatni a prezentálókat. Úgy terveztem, saját gépemet használom majd az előadás során, mivel eddig mindig megbízhatónak bizonyult. Mikor rám került a sor, lementem a közönség elé, és megpróbáltam előkészíteni a prezentációt. A vetítőt VGA-porton keresztül rákötöttem a laptopra, de az nem akart csatlakozni. B tervként megpróbálkoztam másfajta számítógép-beállításokkal, de azok is kudarcba fulladtak. Mivel pár évvel korábban már más helyszínen, más gépéről tartottam online prezentációt, ezért C tervként, az ottani gépen, megpróbáltam