Mindig furcsa, problémás volt a kisfiam. Én pedig mindig gyengének éreztem magam hozzá.
Azt hittem sokáig, nevelési probléma és az én hibám mindez (volt is benne biztosan sok elrontott döntés). De már az óvodában jelezték, hogy javasolják a pszichológiai vizsgálatot. Az iskolában indult az igazi rettenet számomra: Egyáltalán nem tudta az új helyzetet elfogadni. Már a tanévnyitó után két héttel behívtak, hogy vigyem át kisebb létszámú iskolába a gyermekemet, mert nem tud beilleszkedni. Ha kapott egy fekete pontot, egész napra taníthatatlanná vált. Csöngött a telefon: a szekrényben ül, menjek érte. Szinte minden délután beszélt velem a pedagógus, milyen volt a fiam napja, és legtöbbször csak a bajt hallhattam. Csapkodott, kiment az óráról, kiabált stb. Mit tegyek, ó, Uram?! – kérdeztem minden éjjel, minden reggel, imában átsírt éjszakák után. Felkerestem két másik iskolát, és mindvégig kértem Istent, ha ott a helye, vegyék át. De ha ez nem segít rajta, ne okozzak még több törést neki. Azonban nem kellett egyik iskolában sem. Azt mondták, problémás gyerekük nekik is van elég.
Azt hittem sokáig, nevelési probléma és az én hibám mindez (volt is benne biztosan sok elrontott döntés). De már az óvodában jelezték, hogy javasolják a pszichológiai vizsgálatot. Az iskolában indult az igazi rettenet számomra: Egyáltalán nem tudta az új helyzetet elfogadni. Már a tanévnyitó után két héttel behívtak, hogy vigyem át kisebb létszámú iskolába a gyermekemet, mert nem tud beilleszkedni. Ha kapott egy fekete pontot, egész napra taníthatatlanná vált. Csöngött a telefon: a szekrényben ül, menjek érte. Szinte minden délután beszélt velem a pedagógus, milyen volt a fiam napja, és legtöbbször csak a bajt hallhattam. Csapkodott, kiment az óráról, kiabált stb. Mit tegyek, ó, Uram?! – kérdeztem minden éjjel, minden reggel, imában átsírt éjszakák után. Felkerestem két másik iskolát, és mindvégig kértem Istent, ha ott a helye, vegyék át. De ha ez nem segít rajta, ne okozzak még több törést neki. Azonban nem kellett egyik iskolában sem. Azt mondták, problémás gyerekük nekik is van elég.
Végül újra pszichológus. Minden héten foglalkozás, ahová a legtöbb héten bemenni sem volt hajlandó. Tavaszig jártunk folyamatosan. És az iskolai hírek továbbra is siralmasak voltak. Sok hasznos tanácsot adott a pszichológus a pedagógusoknak és nekem is, de a változás nem jött. Végül már ő is azt javasolta, vigyem kisebb iskolába a gyereket. Minden imám ellenére az Úr nem mutatott új utat, ezért nem akartam megtenni ezt a lépést az Ő támogatása nélkül. Még a főigazgatónőt is megkerestem és kikértem a tanácsát. Az ő segítségével végül a megyei Pedagógiai Intézethez fordultak, de válaszukra sokat kellett várni.
Azon a nyáron kezdtünk el együtt imádkozni a barátnőmmel. Nem hiszem, hogy egyedül engem nem hallott volna Isten, de az együttes ima hatására megerősödött a hitem. Ez egy új világot nyitott ki számomra. Éreztem Krisztus valódi jelenlétét, ahogyan megígérte, hogy köztünk lesz: Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek (körém gyűlnek) az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18:19-20)
Eljött az új tanév. ...Isten kegyelmére és gyógyítására mai napig csak könnyezve tudok gondolni. Nem vittem el végül a gyerekemet a Pedagógiai Intézetbe sem. Mintha egy új fiúcskát kaptam volna azon a nyáron. Most harmadik osztályos, és a múlt hónapban már példás lett a magatartása. Biztosan sok kihívás vár még rám a nevelés terén, és egy ideig még nem lesz minden tökéletes, de soha nem felejtem el dicsőíteni az Istent ezért a nagy kegyelemért, amit méltatlanul kaptam tőle: Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! (Zsolt 103:1-2)
K.A.M.
(2016 május)