A keresztények sokszor hajlamosak arra, hogy a nem hívőket vagy más keresztényeket “fejbe verjenek” az igazság nevében. Azt gondolják, ők a bibliai igazságot képviselik, így fel vannak jogosítva arra, hogy másokat megbántsanak, manipuláljanak, megvádoljanak vagy megszégyenítsenek. A másik véglet, amikor a keresztény megalkuszik és fél a konfliktusoktól. A múltban mindkét jelenséget megtapasztaltam, ezért szerettem volna, ha az Úr útba igazít.
Kollégiumi éveim alatt egy kollégiumi bibliakör tagja voltam. Ez egy egyetemi fiatalokból álló, felekezetfüggetlen csoport, mely hetente összejárt beszélgetni keresztény témákról, vagy tanulmányozni magát a Bibliát. Egyik alkalommal a katolikus tag arról kezdett beszélni, hogy Szűz Mária fent van a mennyben.
- Mire alapozod ezt a kijelentést? - kérdeztem tőle.
- Keresztény tradícióra - felelte.
- Számomra egyedül a Biblia a bizonyíték - válaszoltam hevesen, miközben az ölemben lévő Bibliára mutogattam.
Befejeződött az alkalom, szétszéledtünk. Másnap azonban zaklatott lettem, lelki békém teljesen elszállt. Úgy gondoltam, azzal, hogy megvádoltam őket az igazság nevében, nem tettem semmi rosszat. Ebből kifolyólag igyekeztem magamnak megmagyarázni a viselkedésemet, és a bennem levő háborgást elcsitítani. Amikor megnyitottam az elektronikus Bibliámat, a Jakab 3:17 jött elém: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató”. Ahogy olvastam ezt az igét, igen meglepődtem. Azt magyarázza, hogy a felülről való, mennyei bölcsesség olyan, különböző jellemtulajdonságokkal rendelkezik, mint a tisztaság, békeszeretet, méltányosság, engedelmesség stb. Rádöbbentett, hogy mivel előző nap nem voltam sem békeszerető, sem méltányos, ezért nem a felülről való bölcsességet képviseltem. Megbántam tehát a szavaimat, és bocsánatot kértem Istentől. Bár továbbra sem értettem egyet társam teológiai álláspontjával, a következő alkalommal amikor találkoztunk, bocsánatot kértem tőle is, mert nem viselkedtem keresztényként.
E történések után sikerült megfogalmaznom magamnak, hogy „az igazság nem egy információ, hanem egy személy: Jézus”. Ebből az következik, hogy egyaránt fontos jellemben és teológiában képviselni magát az Igazságot. Azóta, amikor szólok, ügyelek arra, hogy az igazi, felülről való bölcsességet szóljam, mely rendelkezik azokkal a jellemtulajdonságokkal is, amelyeket a Jakab 3:17 leírt.
Tanulságok számomra:
1. Az igazság nem egy információ, hanem egy személy: Jézus. Akkor vagyok hű bizonyság, ha igazságban és jellemben egyaránt Krisztust képviselem.
2. Ne vállaljak olyan módszerekkel közösséget, amelyeket Jézus nem használt (Ef 5:11). Ilyen például a manipuláció, az erőszak, a vádaskodás vagy a megszégyenítés.
3. Attól, hogy nem értek egyet valakivel, nem kell vitatkoznom vele, sem megszégyenítenem.
Kollégiumi éveim alatt egy kollégiumi bibliakör tagja voltam. Ez egy egyetemi fiatalokból álló, felekezetfüggetlen csoport, mely hetente összejárt beszélgetni keresztény témákról, vagy tanulmányozni magát a Bibliát. Egyik alkalommal a katolikus tag arról kezdett beszélni, hogy Szűz Mária fent van a mennyben.
- Mire alapozod ezt a kijelentést? - kérdeztem tőle.
- Keresztény tradícióra - felelte.
- Számomra egyedül a Biblia a bizonyíték - válaszoltam hevesen, miközben az ölemben lévő Bibliára mutogattam.
Befejeződött az alkalom, szétszéledtünk. Másnap azonban zaklatott lettem, lelki békém teljesen elszállt. Úgy gondoltam, azzal, hogy megvádoltam őket az igazság nevében, nem tettem semmi rosszat. Ebből kifolyólag igyekeztem magamnak megmagyarázni a viselkedésemet, és a bennem levő háborgást elcsitítani. Amikor megnyitottam az elektronikus Bibliámat, a Jakab 3:17 jött elém: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató”. Ahogy olvastam ezt az igét, igen meglepődtem. Azt magyarázza, hogy a felülről való, mennyei bölcsesség olyan, különböző jellemtulajdonságokkal rendelkezik, mint a tisztaság, békeszeretet, méltányosság, engedelmesség stb. Rádöbbentett, hogy mivel előző nap nem voltam sem békeszerető, sem méltányos, ezért nem a felülről való bölcsességet képviseltem. Megbántam tehát a szavaimat, és bocsánatot kértem Istentől. Bár továbbra sem értettem egyet társam teológiai álláspontjával, a következő alkalommal amikor találkoztunk, bocsánatot kértem tőle is, mert nem viselkedtem keresztényként.
E történések után sikerült megfogalmaznom magamnak, hogy „az igazság nem egy információ, hanem egy személy: Jézus”. Ebből az következik, hogy egyaránt fontos jellemben és teológiában képviselni magát az Igazságot. Azóta, amikor szólok, ügyelek arra, hogy az igazi, felülről való bölcsességet szóljam, mely rendelkezik azokkal a jellemtulajdonságokkal is, amelyeket a Jakab 3:17 leírt.
Tanulságok számomra:
1. Az igazság nem egy információ, hanem egy személy: Jézus. Akkor vagyok hű bizonyság, ha igazságban és jellemben egyaránt Krisztust képviselem.
2. Ne vállaljak olyan módszerekkel közösséget, amelyeket Jézus nem használt (Ef 5:11). Ilyen például a manipuláció, az erőszak, a vádaskodás vagy a megszégyenítés.
3. Attól, hogy nem értek egyet valakivel, nem kell vitatkoznom vele, sem megszégyenítenem.
Bessenyei Szilárd