Az előzőekben azt részleteztem, Isten hogyan helyezte szívemre a szakirányváltást és hogyan adott erőt ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. A következő lépés az online tanfolyamok – három nagyobb és egy kisebb – elvégzése volt. Már az első kurzus vásárlásánál komplikációk léptek fel. Szerbiai lakcím esetén nem lehetett kártyával fizetni, így egy weboldalon keresztül kellett ezt elintéznem. Az Úr kegyelméből a tranzakció sikerült, viszont elveszítettem bizonyos összeget a valuta átváltása során.
Áprilisban 120 dollárral le voltak árazva a tanfolyamok. A vásárlásra csak április 30-án tudtam sort keríteni, mivel addig más tanfolyammal foglalkoztam. Kiválasztottam egy képzést, majd megpróbáltam kifizetni. Meglepő módon éppen az általam kiválasztott tanfolyamnál nem jött fel a tranzakciós ablak. Az ügyfélszolgálatnak is írtam üzenetet, de nem érkezett válasz. Másnap, május elsején folyamatosan próbálkoztam, nyomkodtam a "belépés" gombot. Bár reggel nem működött, dél körül, csoda folytán, beengedett. A nővéremmel megbeszéltük, hogy az ő internetes kártyáját használjuk, mivel akkor kevesebbet veszítünk az átváltáson.
A vásárlás lépései a következők voltak:
1. A bankkártyalimit megnövelése
2. Az összeg átutalása a nővéremnek
3. A képzési díj kiegyenlítése a nővérem kártyájával
A limitváltoztatás rutin lépés volt, mivel ezt korábban már számtalanszor, pár perc alatt elintéztem. Sajnos ezúttal a megerősítő sms sehogyan sem érkezett meg. Gondoltam, ez nem nagy ügy, megadom a magyar számomat a szerb helyett. A bank azonban külföldi lakcímmel csak külföldi telefonszámot fogad el. Erre kölcsönkértem anyukám szerbiai számát, de a megerősítő sms-t ezúttal sem kaptam meg. Ezzel a próbálkozással kimerült az eszköztáram, nem volt több ötletem. A helyzetet nehezítette, hogy munkaszüneti nap volt, ráadásul a magyarországi számlaadatok módosítása érdekében Szegedre kellett volna utazni, ami 40 kilométer távolságot és egy határátkelést jelentett.
- Látod, Szilárd, milyen szerencsétlen vagy, nem fog összejönni! - jött a pesszimista gondolat.
- Próbáld meg az új SIM-kártyával, ami múltkor nem működött! - merült fel bennem egy új indíttatás.
Pár napja tényleg SIM-kártyát akartam cserélni. Kaptam egy újat, de nem sikerült időben aktiválni. Teszt során kiderült, hogy az új SIM kártya nem működik, a régi viszont igen. Most viszont arra kaptam ösztönzést, hogy próbáljam meg az újat. Kisebb-nagyobb nehézségek után a SIM működésbe lépett. Ez nagy öröm volt, megkaptam a banktól az üzenetet, a további lépések már olajozottan mentek, és végül be tudtam jelentkezni a kurzusra. A nővéremmel aznap kimentünk megnézni a május elsejei ünnepséget, és beszélgetés közben elmondhattam neki ezt a friss tapasztalatot, utána pedig tudtunk Istenről komolyabban beszélgetni.
Örömömet csak azt csökkentette, hogy ha előző napon csatlakozom a kurzushoz, mindössze hat napot kellett volna várnom a kezdésre, így viszont húszat kellett volna. Pro és kontra érvek után sem volt békém abban, hogy veszni hagyjam az értékes időt, így írtam az ügyfélszolgálatnak. Három órán belül válaszoltak, hogy átraktak a korábbi csoportba. Hálát adtam Isten kegyelméért, hogy akciós áron, a megfelelő időben el tudtam kezdeni a kurzus első felét.
“Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.” (Zsolt 33:4)
Tanulságok számomra a történetből:
1. Ha valami elsőre nem sikerül, nem biztos, hogy nem Isten akarata
2. Istennek még az ilyen kis dolgokra is ügyel, mint a kurzusvásárlás
3. Az alázatosság nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy beérjük kevesebbel
4. Ha minden simán ment volna, nem biztos, hogy sikerül a nővéremmel Istenről komolyabban beszélgetni