Egyik hétfőn a munkahelyre tartva “az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít” (1 Kor 8:1b) igéről szóló tanítást hallgattam. Séta közben hevesen mondogattam magamban, hogy ezt el kellene küldeni az egyik keresztény barátomnak, mert lenne mit változtatnia a gondolkodásán. Munkahelyem biztonsági kapujához érve vettem észre, hogy a pénztárcám, benne a belépő kártyával és minden iratommal együtt, otthon maradt. Írtam a főnökömnek és visszafordultam. Hazafelé hálát adtam Isten hűségéért, és dicsőítettem az életemben tapasztalt kegyelméért.
- Miért történt ez velem? - A kérdés célja nem a Mindenható vádolása, hanem a tanulság levonása volt, hogyha lehet, legközelebb elkerüljem a csapdát.
- Nem az Úrra néztél - jött a válasz -, amikor pedig magamban hevesen másnak magyaráztál, az felfuvalkodottság. Isten először olyan vízben tanít meg úszni, ahol még leér a lábad. Itt még nincs végzetes következménye, ha elvéted, mint ahogy ebben a helyzetben sem volt. A következő szint, amikor mélyebbre úszol, oda, ahol már nem ér le a lábad. Ezek olyan szituációk, amiket nem tudsz kézben tartani, és nem lehet csak úgy egyszerűen kilépni belőlük. A következő szint, amikor a tengerben, a hullámok között tanulsz meg úszni. Miután mindezt jól megtanultad, kezdheted a szörfözést. Az úszás és a szörfözés teljesen eltérő mozdulatokat, tudást igényel, de amikor tanulsz szörfözni, többször beleesel a vízbe. Megfulladsz, ha nem tanultál meg úszni.
E gondolatsor után teljes öröm töltött be, boldog voltam, hogy ezt megérthettem. Végül a főnököm megengedte, hogy aznap otthonról dolgozzak, és nem lett a feledékenységemből probléma.
A példázat fő mondanivalója, hogy először a kicsin kell hűnek lennünk, utána tud csak Isten nagyobb dolgokra elhívni. Az ember vágyik a csodákra, gyógyulásokra, kijelentésekre, komoly lelki (szellemi) átélésekre, ami nagyon is biblikus (Zsolt 105:4, János 14:12). A példázat szerint ez a szörfözés. Az viszont egy másik kérdés, hogy nem mindenki akarja megfizetni az úszóleckéket. Ha csak úgy az ölembe hullana a gyógyítás ajándéka, nem biztos, hogy javamra válna. Ilyen esetben a szolgálat sikere miatt kevéllyé válhatnék, a gőgös embernek viszont Isten ellenáll (Jakab 4:6).
Azt azért érdemes hozzáfűzni, hogy sajnos nincs meg mindenkinél ez a fokozatosság. Vannak, akik saját vagy mások rossz döntései miatt rögtön a tenger hullámai között találják magukat.
Pál apostol nagyon aktív volt, általa az Úr nagyon sok csodát tett, sok gyülekezetet plántált, számos levelet írt a legnagyobb igazságokról. Sokat tanulhatunk belőle, ha megnézzük közelebbről az életútját [1], mert megláthatjuk, hogy megtérése és aktív, “látványos” szolgálata között kb. 12 év telik el, s csak ezután keresi fel őt Barnabás és kezdenek együtt szolgálni Antiókiában. A zsidók irigykedtek a sikerére (Apcsel 13:45, Apcsel 17:5), viszont kétséges, hogy megpróbáltatásait (2 Korintus 11:24-28) vállalták volna.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Békeidőben is meg kell tanulnom szüntelen az Úrra nézni.
2. Figyelnem kell a fokozatosságra. A jelentéktelennek tűnő dolgokat is tegyem meg az Úrnak, mert ha ezekben hű vagyok, akkor majd sokat bíz rám. (Mt 25:21)
3. Sokszor a látványos szolgálatot megelőzi egy több éves, nem látványos felkészülés. Ha a hűség iskoláját nem járjuk ki a kis dolgokban, Isten nem tud nagyobb szolgálatot bízni ránk.
London, 2020 tavasza
Bessenyei Szilárd