Tapasztalatok Istennel

2020 év elején Isten arra hívta fel a figyelmemet, hogy az öröm is szerepel a Szellem gyümölcsei között. Ez az jelenti, hogy akikben Krisztus él, azokban nemcsak a béketűrés, a mértékletesség és a szelídség van jelen a mindennapokban, hanem az öröm is. Kutatni kezdtem, keresztényként hogyan lelhetek rá az Isten által adott örömre. Első lépésként találtam egy 30 napos bibliaolvasó programot [1], ami ezt a témát részletezi . Pál apostol azt írja a filippibeli gyülekezetnek, hogy „ Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!”  (Fil 4:4) Elgondolkodtatott a tény, hogy ő ezt egy börtöncellából írta a hívőknek. Hogyan tudott örvendezni az Úrban ilyen körülmények között? További tanulmányozás során arra jutottam, hogy a Szellem gyümölcseit nem nekem kell magamból erővel kisajtolni, hanem ez Isten Szelleme jelenlétének természetes következménye. Mivel Krisztus folyamatosan ott van a szívemben, és nem ki-be járkál, így a Szellem gyümölcsei is bennem vannak. Olyan esetekben, amikor ne

Ahogy korábban részleteztem, közel két hónap alatt sorra halmoztam a sikertelenségeket. Pár alkalommal felgyúlt a remény, viszont amikor közelebb értem, kiderült, hogy délibáb. Ahogy elkezdtem a többiekre nézni, azt láttam, hogy a főiskolát végzettek, akik utánam kaptak diplomát, most szeniorként dolgoznak külföldön, engem meg egy teljesen kezdő munkahelyre se akarnak felvenni. Feltettem magamnak a kérdést, ki lehet a hibás a kudarcokért? Mivel Isten mindenható, és irányítja a dolgokat, így egyedül a döntéseimben kereshettem a hibát. Eszembe jutott az a bibliai elv, amit a parázna asszony történetéből (János 8:1-11) és Zakariás könyvéből (Zak 3:1-5) értettem meg. Mindkét történetben meg lett vádolva egy ember, viszont a vádakra nem ők válaszoltak, hanem Isten. Ahol Isten válaszol, ott nincs fellebbezés, minden vádló hang elhallgat. Az elvet követve - az önmarcangolás helyett - megkértem Istent, Ő válaszolja meg a kérdést. Másnap a következő történetet olvastam a maiige.hu oldalon: Amik

2020 nyarán egyedül sétáltam a tóparton, kérve Istent, hogy szóljon hozzám. Az egyik móló mellett elhaladva egy kezdő vitorlásra lettem figyelmes, aki nem tudott kijutni a partra. A vitorláját és a kormányrúdját folyamatosan állítgatta, de valahogy nem tudott közelebb jutni a szárazföldhöz. Akkor értettem meg, hogy az embernek két beavatkozási lehetősége van: a vitorla és a kormányrúd. A vitorla a tanítvány életében a cselekvő hitet jelenti, a kormányrúd pedig a nyelvet (Jakab 3:4-5). A szél mozgatja a hajót. Az izraeliták is hódító csatá i k ban n em a maguk erejéből foglalták el az ígéret földjét, hanem Isten karja és arcának világossága által (Zsolt 44:4). A kérdés viszont továbbra is fennáll, hogyan tudjuk befogni Isten szelét (János 3:8) és hogyan juthatunk hitben előrébb? Tapasztalataim alapján így tudnám leírni a folyamatot: vízre kell tenni a hajót, beleülni, kiengedni a vitorlát, és a széljárás szerint irányítani. A keresztény életben ezeket a következőképpen gyakorolhatjuk: e