Úr előtt való öröm erőt ad nektek! (Nehémiás 8:10b Rúf)
A négy evangéliumban Jézusra vonatkozóan összesen egye helyen találtam olyan igeverset, amely kiemelné, hogy megörült volna valaminek (Lk 10:21). A Zsidókhoz írt levél viszont azt írja, hogy az Atya Jézust “örömnek olajával kente fel a társai felé” (Zsid 1:9). Ebből azt a következtetést vontam le, hogy az “öröm olaja” folyamatosan rajta volt. Vagyis, az öröm is ott volt az életében, annak ellenére, hogy voltak neki is nehézségei.
A tanítványok egyik sikeres szolgálati útja után Jézus ezt mondta nekik: “De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lukács 10:20) Szerintem Jézust azért adta az apostoloknak ezt a tanácsot, mert Ő is ezt gyakorolta. Örömmel töltötte el, hogy az Atyával személyes kapcsolatban lehet. Ez a kapcsolat pedig nem a szolgálata látható sikerétől függött. Pál apostol összeköti a Szent Szellem által megélt örömöt Isten királyságával (Róma 14:17). Isten királysága ott volt Jézusban, így ez a “Szent Szellemben található igazságosság, békesség és öröm” is ott volt.
Mivel „a hit cselekedetek nélkül halott”, így a gyakorlatban is meg akartam élni az örömöt. E döntés után egy hónap alatt annyi probléma adódott a napi ingázásom kapcsán, mint az előző három és fél hónapban összesen.
Egyik reggel, miután hangüzenetben elküldtem az egyik tapasztalatomat egy testvéremnek, pár másodperccel később bejelentették, hogy a vonat késni fog. Aznap, hazafelé menet, a megszokotnál később indultam. A vonat, amit elértem késve indult, és félúton azt mondták, technikai okok miatt le kell szállnunk. Az első nehézség az volt, hogy hideg, szeles időben várnunk kellett legalább 15-20 percet. A második nehézség pedig az volt, hogy mi a nyolc kocsiból álló vonat összes utasának fel kellett szállnia egy négy kocsiból álló vonat utasai mellé. Hazafelé tartva ennek ellenére örvendeztem az Úr ellőtt, és hálát adtam az eddigi segítségéért, és azért, hogy most is velem van. Bár későn értem haza, de aznap győztem, és megmaradtam az Úr előtti örömben.
Másik nap, hazafelé tartva megvettem a heti bérletemet az állomáson. Vásárlás közben a pénztáros egyik kollégája jelezte, hogy baleset történt az egyik vonalon. A jegy átvétele után rákérdeztem, hogy az én járatom menetrend szerint jár-e. Ő csak bólintott és legyintett, hogy mehetek. Mielőtt beléptem volna a jegyérvényesítő kapun, bejelentették, hogy baleset miatt a járatomat törölték. Ekkor másik útvonalat választottam, amire viszont nem volt jó a bérletem, így kártyát kellet használnom. Miután beléptem a kapun, kiderült, hogy az a járat sem indul. Megkérdeztem egy ott dolgozót, mit javasol. Annyit felelt, oldjam meg egy másik közlekedési eszközzel. Ezek az eseményeket mind békésen tűrtem, viszont amikor kiléptem ugyanazon a kapun, ahol pár perccel korábban beléptem, automatikusan levonta az utazás árát. Ezen teljesen felháborodtam. A buszon, mondanom sem kell, nagy volt a tömeg, így tovább zsörtölődtem magamban. Útközben röviden beszéltem egy barátommal, majd Isten eszembe juttatta, hogy imádkozzam az illetőért, aki a vasúton balesetet szenvedett, vagy ha nem élte túl, akkor meg a családjáért. Az ima után megnyugodtam, és békében folytattam utamat.
Azon a hétvégén az általam vezetett bibliaórán különleges áldásban volt részünk, amit többen éreztünk.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Az Úr örömében erő van. (Neh 8:10)
2. A körülmények ellenére is ihatunk az Úr “örömpatakjából.” (Zsolt 36:9 Szi)
3. Nem a bukásainkra és a nehézségekre kell tekintenünk, hanem Isten vezetésére.
London, 2020 tavasza
Bessenyei Szilárd