Ahogy korábban részleteztem, munkakeresésem során két kudarcos hónapot hagytam magam mögött. Azok a cégek, ahol volt némi remény az elhelyezkedésre, a második vagy a harmadik kör után egyértelmű visszajelzés nélkül, vagy a “majd jelentkezünk” ígérettel hagytak bizonytalanságban. Elmentem a műegyetemi őszi állásbörzére. Útközben kaptam néhány vádló gondolatot, hogy amit teszek, emberi erőlködés csupán. Ott a helyszínen viszont váratlanul találkoztam egy kedves barátommal, s ez meggyőzött, hogy Isten akaratában járok. Az eseményen átadtam az önéletrajzomat több mint tíz, előre kiszemelt cégnek. Az úton hazafelé üzenet érkezett egy svájci barátomtól a munkakereséssel kapcsolatban. Rám gondolt, amikor meglátott egy londoni lehetőséget, ahol juniortól szeniorig minden típusú mérnök jelentkezhet. Az önéletrajzomat a barátom elküldte a cég vezetőjének, aki pár órán belül írt nekem egy emailt, “potenciális munkaajánlat” címmel. A levélben bemutatkozott és megkérdezte, hogy Londonba lakom-e. An
