Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. (Zsoltár 4:8)
Angliában egy kávéház egyik termében dolgoztam, amit egy nagy cég biztosított kezdő vállalkozók számára. A teremvezetők kitalálták, hogy kapcsolatépítés céljából, véletlenszerű sorsolás útján, összekötnek ott dolgozó embereket, és fizetnek egy meleg italt, hogy beszélgethessenek.
A program egy spanyol lánnyal kapcsolt össze, akit látásból ismertem. Írtam neki, hogy érdekelne, mivel foglalkozik a cégük, és mi motiválja őt. Annyit válaszolt, hogy őt is érdekelné, ha ugyanerről beszélnék, majd egyeztettünk, hogy csütörtökön találkozunk. Korábban, mintha azt hallottam volna, hogy a barátnőjével együtt dietetikusok, így, gondoltam, a vegetáriánusúságról is beszélhetünk.
Eljött a csütörtök délután, a lány késve érkezett, így nem lett az egészből semmi. Másnap reggel várakozás közben találtam egy érdekes csatornát a Youtube-on, majd pedig a videók között megláttam ezt a lányt a barátnőjével. Már a cím is elég furcsa volt: “Vállalkozás indítása a tabuiparban”. Gondoltam, megnézem, legalább megtudom, mivel foglalkozik, nem kell megkérdeznem személyesen. A meglepetéstől majdnem lefordultam a székről. Kiderült, hogy egy olyan eszközt terveznek, amely paráznaságra sarkallja a nőket. Nehezen sikerült feldolgoznom a hallottakat, majd hálát adtam Istennek, hogy nem került sor arra, hogy személyesen rákérdezzek a munkakörére. Jöttek a gondolatok, hogy ezek után ne is beszéljek a vele, és hagyjam az egészet. Később viszont, mivel mindez nem az én ötletem volt, úgy láttam, hogy az Úr támogatja a találkozót. Írtam neki, és megbeszéltük, hogy majd pénteken három órakor beszélgetünk. Annyi volt csak a szívemen, hogy ne kérdezzek rá a termékükre.Valamiféle haragot éreztem a lány irányt, mivel a drogdílerekhez hasonlóan nemcsak ő él bűnben, hanem másokat is arra csábít. Ahogy ezen tűnődtem, megakadtam a programozásban. Az a kód, ami addig simán működött, elkezdett furcsán viselkedni. Körülbelül egy órányi próbálkozás után feladtam, kikapcsoltam a gépet, és kimentem a mosdóba segítségért imádkozni. Ott arra éreztem indíttatást, hogy imádkozzam a lányért. Azt a gondolatot kaptam, hogy fiatalabb korában az apja megvetette őt, amit nem tudott feldolgozni, így a paráznaság bűnébe menekült. Ekkor már képes voltam érte könyörülettel imádkozni.
Aznap az egyeztetett időpontban találkoztunk, és tea mellett beszélgettünk. Általános kérdésekkel kezdődött, honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat Angliában, milyen iskolát végeztünk. Ezután feltettem neki a kérdést, mitől lesz az ember boldog. Ő annyit felelt, ha megváltoztatja a gondolkozását. Ajánlott egy könyvet is, hogy olvassam el, mert őt elgondolkodtatta. Csak annyit kérdeztem, hogy működik-e, amit ott olvasott, és most boldog-e. Erre nem tudott egyértelmű választ adni. Ekkor feltettem neki a kérdést, akarja-e tudni, én mitől vagyok boldog. Mondta, hogy érdekli, és elmondtam, hogy az én boldogságom egy személy jelenléből fakad, aki nem más, mint Isten. Elmeséltem egy vonatos tapasztalatomat (ld. Az öröm 1. rész), amire annyit válaszolt, hogy nagyon jó ilyen történeteket hallani. Ezután mélyebb témákról beszéltünk, ami nyilvánvalóan érdekelte, mivel ő is tett fel kérdéseket.
A beszélgetés után jöttem csak rá, hogy a “mitől lesz az ember boldog?” kérdésemmel majdnem bajba kerültem, mivel a terméküket azzal reklámozták, hogy ezzel boldogságot szereznek az embereknek. Az Úr viszont megadta, hogy építő dolgokról legyen szó. A találkozó végén megköszönte a beszélgetést, és kérte, ajánljak neki egy könyvet. Isten hűséges volt, és megmutatta az Ő dicsőségét.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Isten előre előkészítette a terepet, és megóvott egy kellemetlen témájú beszélgetéstől.
2. Ne ítéljem meg az embereket a jelenlegi életmódjuk alapján.
3. Attól, hogy valaki bűnben él, Isten irgalommal és kegyelemmel tekint rá. Azt szeretné, hogy ő is megtalálja az örök életet, ami az Atya és a Fiú megismerése által lehetséges (Jn 17:3).
London, 2020 februárja
Bessenyei Szilárd