Tapasztalatok Istennel

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”   (Ef 2:10) Jelentkezett az egyik vajdasági ismerősöm a Szabadkai Műszaki Szakfőiskoláról, hogy szeretne velem találkozni Budapesten. Megegyeztünk, hogy a Keleti pályaudvarnál találkozunk tíz órakor. Időközben - az interneten kutatva használt vagy ömlesztett LEGO után - felfedeztem, hogy a Petőfi csarnokban lehet kilóra venni. Ez igen meglepett, mivel erről még nem hallottam. A Petőfi csarnok körülbelül fél órányi sétára van a Keletitől. Ha tehát 8:30-kor megérkezem a Keletihez, elgyalogolok a csarnokba, fél óra alatt körbenézek, és utána visszasétálok. Sokszor túlzsúfolom a napirendemet, és hajlamos vagyok késni. Ebben az esetben is így történt, pontosan kilenc órára megérkeztem a Keleti pályaudvarhoz, és megálltam a belföldi jegypénztárnál (az 1. ábrán látható A betű helyén). 1. ábra: A Keleti pályaudvar belföldi jegypénztárai É

A f őiskola vége felé aktuális lett végiggondolnom a jövőmet. A BSc után tovább szerettem volna továbbtanulni. Az első gondolatom az volt, hogy „mivel okosabb vagyok az átlagnál, és rangos diplomát szeretnék”, ezért a BME lenne a számomra legmegfelelőbb egyetem. Könnyen beláttam, hogy ennek a gondolatnak nem Krisztus a forrása, amellett, hogy az okossággal kapcsolatos elmélkedésemnek nem volt valóságtartalma. Arra jutottam, hogy ilyen indítékok esetén kerüljem inkább a kiválasztott utat. Ezzel szemben a Szegedi Tudomány Egyetem, mint alternatíva számos előnnyel rendelkezett: rövidebb a távolság, több ismerősöm járt oda a szabadkai főiskoláról, a főiskolai mentorom ott is tanított, az okta tás gyakorlatiasabb, és azt tanulhattam volna amit szeretek,  egy munkalehetőség is  kínálkozott, továbbá, ha ezt az utat választom, nem a büszkeségemet követem. Még szóba jött az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán szakja, viszont ennek kevesebb volt az előnye. Egyre inkább Szeged felé húzott a sz

A Szabadkai Műszaki Szakfőiskolán (VTS) folytatott tanulmányaim második félévében volt az Általános villamoságtan 2. nevű tárgyam (szerb nyelven Osnovni elektrotehnika 2). Azt mondták, a képzés legnehezebb tárgya, és ha sikerül letenni, akkor biztosan mérnök leszek. Azzal is ijesztgettek minket, hogy vannak, akik e tárgy miatt nem tudtak még mindig diplomázni. Továbbá olyan hírt is kaptam, hogy az előző évben összesen öten mentek át belőle, közülük csak egy volt elsős, a többi pedig „tapasztalt diák”. A tárgy összesen négy kollokviumból állt (Magyarországon ez a ZH), két elmélet és két gyakorlat. Ha valaki mind a négy felmérőt sikeresen teljesítette a félév során, nem kellett vizsgáznia. Komolyan akartam venni ezt a tárgyat. Eldöntöttem, hogy a magam részéről mindent megteszek, rendszeresen tanulok, imádkozom, konzultálok a tanárokkal, a többit pedig Istenre bízom. Emellett segítek a többieknek is. Elérkezett az első gyakorlati felmérő, közel ötvenen írtunk. Tízen jutottunk tovább a