A Szabadkai Műszaki Szakfőiskolán (VTS) folytatott tanulmányaim második félévében volt az Általános villamoságtan 2. nevű tárgyam (szerb nyelven Osnovni elektrotehnika 2). Azt mondták, a képzés legnehezebb tárgya, és ha sikerül letenni, akkor biztosan mérnök leszek. Azzal is ijesztgettek minket, hogy vannak, akik e tárgy miatt nem tudtak még mindig diplomázni. Továbbá olyan hírt is kaptam, hogy az előző évben összesen öten mentek át belőle, közülük csak egy volt elsős, a többi pedig „tapasztalt diák”. A tárgy összesen négy kollokviumból állt (Magyarországon ez a ZH), két elmélet és két gyakorlat. Ha valaki mind a négy felmérőt sikeresen teljesítette a félév során, nem kellett vizsgáznia.
Komolyan akartam venni ezt a tárgyat. Eldöntöttem, hogy a magam részéről mindent megteszek, rendszeresen tanulok, imádkozom, konzultálok a tanárokkal, a többit pedig Istenre bízom. Emellett segítek a többieknek is.
Elérkezett az első gyakorlati felmérő, közel ötvenen írtunk. Tízen jutottunk tovább a teszt szóbeli megvédésére, amelyet egy tapasztaltabb diáknak és nekem sikerült 8-asra teljesíteni. Megjegyzem, hogy a szerbiai felsőoktatásban 5-10 között adnak osztályzatot, melyből a 6-10 közötti jegyek a pozitívak, az 5-ös pedig negatív. A második felmérőn hárman mentünk át, rajtam kívül még egy elsősnek sikerült.
Az elméleti részből készítettem egy jegyzetet, amelyben összegeztem a tankönyv tartalmát. Mivel több, mint 100 kérdést kellett kidolgozni, a szombatot kivéve szinte minden nap foglalkoztam vele. Verses füzetnek is hívtam, mert néhány bibliaverset is odaírtam a témakörök végére. Az évfolyamon többen lemásolták. A két elméleti felmérőt valamennyivel többen letettük.
A négy kollokviumom eredményei 8, 9, 9, 10 voltak, kereken 9-es átlagra sikeredett. A jegy beíratása miatt többször is felkerestem a tanárt. Amikor végre összefutottam vele a főiskolán, azt mondta, majd beírja kicsit később az osztályzatot, mert elfoglalt. Némi várakozás után hívatott is. Ketten voltak, egy kollégájával vizsgáztatott.
- Tegyen fel neki egy kérdést a 10-esért! - szólt oda a másik tanár.
- Lássuk csak! Mennyire legyek gonosz? - kérdezte a tanár úr.
- Ma legyél kegyelmes, mert ünnep van! - javasolta a kollégája.
- Rendben! - válaszolta.
Feltett egy kérdést, tudtam a választ, beírta a 10-es osztályzatot, azaz a lehető legjobb jegyet! Abban az évben segítettünk egymásnak, és több mint öten letettük az elsősök közül, összesen több mint húszan az egész évfolyamról, ami legalább négyszer jobb eredmény volt, mint az előző évben. Egyik barátom, aki hasonlóan imával is készült a vizsgára, szintén 10-est kapott. Több év távlatában is nagy tapasztalat volt számára, hogy Isten így megsegített minket.
Komolyan akartam venni ezt a tárgyat. Eldöntöttem, hogy a magam részéről mindent megteszek, rendszeresen tanulok, imádkozom, konzultálok a tanárokkal, a többit pedig Istenre bízom. Emellett segítek a többieknek is.
Elérkezett az első gyakorlati felmérő, közel ötvenen írtunk. Tízen jutottunk tovább a teszt szóbeli megvédésére, amelyet egy tapasztaltabb diáknak és nekem sikerült 8-asra teljesíteni. Megjegyzem, hogy a szerbiai felsőoktatásban 5-10 között adnak osztályzatot, melyből a 6-10 közötti jegyek a pozitívak, az 5-ös pedig negatív. A második felmérőn hárman mentünk át, rajtam kívül még egy elsősnek sikerült.
Az elméleti részből készítettem egy jegyzetet, amelyben összegeztem a tankönyv tartalmát. Mivel több, mint 100 kérdést kellett kidolgozni, a szombatot kivéve szinte minden nap foglalkoztam vele. Verses füzetnek is hívtam, mert néhány bibliaverset is odaírtam a témakörök végére. Az évfolyamon többen lemásolták. A két elméleti felmérőt valamennyivel többen letettük.
A négy kollokviumom eredményei 8, 9, 9, 10 voltak, kereken 9-es átlagra sikeredett. A jegy beíratása miatt többször is felkerestem a tanárt. Amikor végre összefutottam vele a főiskolán, azt mondta, majd beírja kicsit később az osztályzatot, mert elfoglalt. Némi várakozás után hívatott is. Ketten voltak, egy kollégájával vizsgáztatott.
- Tegyen fel neki egy kérdést a 10-esért! - szólt oda a másik tanár.
- Lássuk csak! Mennyire legyek gonosz? - kérdezte a tanár úr.
- Ma legyél kegyelmes, mert ünnep van! - javasolta a kollégája.
- Rendben! - válaszolta.
Feltett egy kérdést, tudtam a választ, beírta a 10-es osztályzatot, azaz a lehető legjobb jegyet! Abban az évben segítettünk egymásnak, és több mint öten letettük az elsősök közül, összesen több mint húszan az egész évfolyamról, ami legalább négyszer jobb eredmény volt, mint az előző évben. Egyik barátom, aki hasonlóan imával is készült a vizsgára, szintén 10-est kapott. Több év távlatában is nagy tapasztalat volt számára, hogy Isten így megsegített minket.
Tanulságok a történetből:
1. Az is kegyelem, ha van időnk és szorgalmunk felkészülni egy vizsgára.
2. Isten nem a munka helyett, hanem munka közben áld meg minket.
3. A nehéz tárgyak egy bizonyos fajta edzettséget is adhatnak az elkövetkezőkben. Esetemben ez a nehéz tárgy az Általános villamosságtan 2. teljesítése volt.
4. Isten képes kegyelmet adni a másik ember szívébe irántunk, még vizsgahelyzetben is.
Szabadka, 2011 tavasza
Bessenyei Szilárd