A közösségünkből egy kedves barátomat szombaton e-mailben meghívtam egy távolabbi gyülekezet meglátogatására. Azt válaszolta, most nem tud jönni, mert szerda óta valami vírus nagyon legyöngítette és rossz a gyomra is. Egyeztettünk, hogy aznap este imádkozunk skype-on a gyógyulásáért. Mikor eljött az idő, röviden elmondtam neki, ima által hogyan gyógyult meg egy másik barátom. Felhívtam a figyelmét, hogy van nem azonnali, hanem fokozatos vagy egy bizonyos késéssel történő gyógyulás is, ahogy a tíz leprás esetében olvashatjuk (Lk 17:14). Azt is elmondtam, hogy mi most ima által „aktiváljuk” Isten igéjét, ami megcselekszi azt, amiért az Úr elküldte (És 55:10). Már Jézus sebei által meggyógyultunk, de ezt érvényre kell juttatni. Továbbá azt is megemlítettem, Jézus arról beszélt Mk 11:23-ban, hogy a hegynek (problémának) beszéljek hittel, a szívemben nem kételkedvén.
Először ő imádkozott, majd én. Kihirdettük a gyógyulást, megdorgáltuk a betegséget, és megparancsoltuk, hogy távozzon. A végén azt mondta, hogy még így nem imádkozott érte senki. Istennek adtam a dicsőséget, és megkértem, jelezze, ha javulást tapasztalt.
Három nap múlva annyit írt, hogy az ima mind fizikailag, mint szellemi értelemben a javára vált. Amikor következő szombaton találkoztunk, elmondta a részleteket. Ima után nem történt rögtön áttörés, másnap viszont már egészségesen ébredt. Korábban elmesélte, szellemileg egy hónapja úgy érzi, hogy sötét felhők vannak felette. Most pedig ima után azt tapasztalta, hogy ezen a területen is helyreállt az élete, azok a sötét felhők eltávoztak.
Dicsőség Istennek az Ő kegyelméért és az ígéretért, melyet nekünk mondott:
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (És 55:10-11)
Nekünk annyi a dolgunk, hogy meghallgassuk, megcselekedjük és ragaszkodjunk az Igéhez.
Először ő imádkozott, majd én. Kihirdettük a gyógyulást, megdorgáltuk a betegséget, és megparancsoltuk, hogy távozzon. A végén azt mondta, hogy még így nem imádkozott érte senki. Istennek adtam a dicsőséget, és megkértem, jelezze, ha javulást tapasztalt.
Három nap múlva annyit írt, hogy az ima mind fizikailag, mint szellemi értelemben a javára vált. Amikor következő szombaton találkoztunk, elmondta a részleteket. Ima után nem történt rögtön áttörés, másnap viszont már egészségesen ébredt. Korábban elmesélte, szellemileg egy hónapja úgy érzi, hogy sötét felhők vannak felette. Most pedig ima után azt tapasztalta, hogy ezen a területen is helyreállt az élete, azok a sötét felhők eltávoztak.
Dicsőség Istennek az Ő kegyelméért és az ígéretért, melyet nekünk mondott:
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (És 55:10-11)
Nekünk annyi a dolgunk, hogy meghallgassuk, megcselekedjük és ragaszkodjunk az Igéhez.
1. A beteget Isten szava gyógyítja meg, de van, amikor nekünk kell ezt „aktiválnunk”.
2. Attól, hogy az ima után nincs rögtön áttörés, érdemes hitben kitartani.
3. Istennek az „egyszerűbb” betegségek is fontosak, bizalommal tárjuk fel bajunkat a kegyelem királyi széke előtt.
4. Van, amikor Isten olyan dolgokat is megválaszol, amiért közvetlenül nem is imádkoztunk. Ebben az esetben a barátom szellemi életét beborító felhőket „takarította el”.
Bessenyei Szilárd