2017 novemberében budapesti munkakeresésem során volt egy hetem, amikor minden nap állásinterjúra mentem. A csütörtöki napon az L. cégnél volt időpontom. Megnéztem előre a térképen, hova kell mennem, majd összeállítottam az ütemtervet.
Meg kell jegyeznem, a lakás ajtaján két zár van: egy felül, amely automatikusan is záródott, és egy alul, amely csak kulccsal nyitható. A lakótársakkal megbeszéltük, hogy csak olyan esetben kell bezárni az alsó zárat, ha üresen marad a lakás. Ha valaki otthon maradt, elegendő volt behajtani az ajtót, mert akkor a felső zár automatikusan aktiválódott.
Mivel délután volt az interjú, ezért délelőttre beiktattam egy programot. Visszaérve indíttatást éreztem, hogy szóljak a lakótársamnak érkezésemről, de végül mégsem tettem meg. Az ütemterv szerint elkezdtem készülődni, átöltöztem, imádkoztam, majd felvettem a kabátot és a cipőt. Megpróbáltam a szokásos módon kinyitni az ajtót, az azonban zárva volt. Gondoltam, sima ügy, van kulcsom. Mivel pár hete laktam ott, még nem ismertem az ajtót. El akartam forgatni a kulcsot, de nem ment. Megpróbáltam a másik irányba, de úgy még jobban bezártam az ajtót. A kétszeresen bezárt állapotban sem akart belülről visszafelé forogni a kulcs. Az is felmerült, vajon mit szólnának, ha felhívnám a céget, és azt mondanám, tegyük át egy másik időpontra a megbeszélést, mert nem tudok kijutni az ajtón. Úgy döntöttem, inkább letérdelek és imádkozom. Megaláztam magamat Isten előtt, és megnyugodtam abban, hogy valamit tenni fog és nem hagy cserben.
Ahogy próbálgattam az alsó zárat kinyitni, felfigyeltem rá, hogy az ajtón van egy ablak, amelyen ki lehet nyúlni. Mivel kívül rács volt, ezért esélytelen lett volna kimászni rajta. Kívülről sikerült az alsó zárat elfordítani, de az ajtó továbbra sem mozdult. Az volt a szívemben, hogy Isten nem hagy cserben, mert alázattal kértem segítségét. Nem voltam kétségbeesett, viszont az időhatár miatt feszültség támadt bennem. Többször ki-be zártam az alsó zárat, de nem segített a helyzetemen. Akkor láttam meg, hogy a felső zárnak van egy extra nyelve. Visszafelé elforgattam kétszer is benne a kulcsot, majd pedig kinyílt az ajtó. Gyorsan hálát adtam Istennek, majd megindultam a megbeszélt helyre. Az Úr kegyelméből sikerült az időpontra odaérnem, melyet az ütemterv szerint meghatároztam. Aznap nem volt a legszerencsésebb napom, mert az interjú során kiborítottam egy pohár vizet az asztalra, majd mikor visszaértem az albérletbe, levált a cipőm talpa. Ettől függetlenül hálás voltam az Atyának, hogy megmutatta dicsőségét és nem hagyott cserben. Az interjú során kiderült, hogy nem úgy nézett volna ki a munkaköröm, ahogyan elképzeltem, ezért lemondtam az állást.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Róma 10:11
Tanulságok számomra a történetből:
1. Az ütemterv kialakításánál fel kell készülni az esetleges csúszásokra is.
2. Aki az Úrban hisz, meg nem szégyenül. Róma 10:11
3. Attól, hogy nincs szerencsés napod, Isten kegyelme veled lehet.
Budapest, 2017.11.09
Bessenyei Szilárd