Tapasztalatok Istennel

A Szabadkai Műszaki Szakfőiskolán (VTS) folytatott tanulmányaim második félévében volt az Általános villamoságtan 2. nevű tárgyam (szerb nyelven Osnovni elektrotehnika 2). Azt mondták, a képzés legnehezebb tárgya, és ha sikerül letenni, akkor biztosan mérnök leszek. Azzal is ijesztgettek minket, hogy vannak, akik e tárgy miatt nem tudtak még mindig diplomázni. Továbbá olyan hírt is kaptam, hogy az előző évben összesen öten mentek át belőle, közülük csak egy volt elsős, a többi pedig „tapasztalt diák”. A tárgy összesen négy kollokviumból állt (Magyarországon ez a ZH), két elmélet és két gyakorlat. Ha valaki mind a négy felmérőt sikeresen teljesítette a félév során, nem kellett vizsgáznia. Komolyan akartam venni ezt a tárgyat. Eldöntöttem, hogy a magam részéről mindent megteszek, rendszeresen tanulok, imádkozom, konzultálok a tanárokkal, a többit pedig Istenre bízom. Emellett segítek a többieknek is. Elérkezett az első gyakorlati felmérő, közel ötvenen írtunk. Tízen jutottunk tovább a

A közösségünkből egy kedves barátomat szombaton e-mailben meghívtam egy távolabbi gyülekezet meglátogatására. Azt válaszolta, most nem tud jönni, mert szerda óta valami vírus nagyon legyöngítette és rossz a gyomra is. Egyeztettünk, hogy aznap este imádkozunk skype-on a gyógyulásáért. Mikor eljött az idő, röviden elmondtam neki, ima által hogyan gyógyult meg egy másik barátom. Felhívtam a figyelmét, hogy van nem azonnali, hanem fokozatos vagy egy bizonyos késéssel történő gyógyulás is, ahogy a tíz leprás esetében olvashatjuk (Lk 17:14). Azt is elmondtam, hogy mi most ima által „aktiváljuk” Isten igéjét, ami megcselekszi azt, amiért az Úr elküldte (És 55:10). Már Jézus sebei által meggyógyultunk, de ezt érvényre kell juttatni. Továbbá azt is megemlítettem, Jézus arról beszélt Mk 11:23-ban, hogy a hegynek (problémának) beszéljek hittel, a szívemben nem kételkedvén. Először ő imádkozott, majd én. Kihirdettük a gyógyulást, megdorgáltuk a betegséget, és megparancsoltuk, hogy távozzon. A v

„Ami testtől született test az, és ami Lélektől született Lélek az.” Ján 3:5 Szerintem a keresztény életben különlegesen nagy szerepe van a lelkesedésnek. Nagyon jó, ha őszintén tudunk örvendezni Isten kijelentéseinek és csodáinak. Helye van, hogy ugrándozzon a sánta, mint egy szarvas, és ujjongjon a néma. (Ésa 35:6)     Ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy nem minden lelkesedés Isten szerint való, attól még, hogy Istennel kapcsolatos. Ezt a válfaját „testi lelkesedésnek”, vagyis rajongásnak hívom. A Bibliában több helyen is példát látunk erre, amikor rajongásból az emberek Isten akarata nélkül cselekedtek. Egyik alkalom, amikor Péter állította, hogy nem fogja megtagadni Mesterét, vagy amikor levágta a szolga fülét. Egy másik alkalom, amikor a nép királlyá akarta tenni Jézust. A rajongás átcsaphat vakbuzgóságba is. Ilyenkor nem kérdezzük meg az Urat, hogy mi van az Ő szívében, vagy mit gondol a dologról, hanem önmagunktól nekilátunk annak, amit mi jónak látunk. Ez a lelkesedé