Beszélgettem gyermekeinkkel egyik vacsoránál és megkértem őket, hogy a következő hónapban próbáljunk meg takarékoskodni, még jobban, mint eddig, ki-ki esetleg mondjon le a saját magának szánt apró meglepetésről, mert egy kedves barátunk nagy szükségbe jutott, elveszítette az állását. Úgy gondoltam, amit megtakarítunk, azt elküldjük neki. Beleegyeztek.
Jó pár nap eltelt, egyszer csak idősebb fiunk felhív telefonon: – Mama, képzeld, találtam az előbb az utcán egy ötezrest! Az volt az első gondolatom, hogy felajánlom neked. Küldd el annak az illetőnek, akinek gyűjteni akartunk! Bevallom a második gondolatomat is: vennék faanyagot, mert szeretnék csinálni egy könyvespolcot. Tudod, a szobámban a földön, meg az ágy alatt tartom a sok könyvet, nem tudom hova pakolni őket. – Rendben, kicsim, majd megbeszéljük a dolgot, ha hazajöttél!
Amikor együtt voltunk, ezt mondtam neki: – Én nem szeretnélek kényszeríteni semmire, hiszen te találtad, te döntesz, mit teszel a pénzzel. Azt tudom elmondani neked, én mit tennék: az első, önzetlen sugallatra hallgatnék. Többnyire a nehezebb út a jó út. Ugyanis eszembe jutott egy ige, miután beszéltünk: „Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, és az ő jótéteményét megfizeti neki.” (Péld 19:17) – Jól van, mama, itt a pénz, add fel! Örülök, hogy odaadhatom!
Másnap felhívott a barátnőm, hogy szeretne nekünk felajánlani két polcot, mert átrendezi a szobáját, és a régiek helyett új, helytakarékos megoldást talált könyvei tárolására…
(2013 ősze)
Barati Lilla
Jó pár nap eltelt, egyszer csak idősebb fiunk felhív telefonon: – Mama, képzeld, találtam az előbb az utcán egy ötezrest! Az volt az első gondolatom, hogy felajánlom neked. Küldd el annak az illetőnek, akinek gyűjteni akartunk! Bevallom a második gondolatomat is: vennék faanyagot, mert szeretnék csinálni egy könyvespolcot. Tudod, a szobámban a földön, meg az ágy alatt tartom a sok könyvet, nem tudom hova pakolni őket. – Rendben, kicsim, majd megbeszéljük a dolgot, ha hazajöttél!
Amikor együtt voltunk, ezt mondtam neki: – Én nem szeretnélek kényszeríteni semmire, hiszen te találtad, te döntesz, mit teszel a pénzzel. Azt tudom elmondani neked, én mit tennék: az első, önzetlen sugallatra hallgatnék. Többnyire a nehezebb út a jó út. Ugyanis eszembe jutott egy ige, miután beszéltünk: „Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, és az ő jótéteményét megfizeti neki.” (Péld 19:17) – Jól van, mama, itt a pénz, add fel! Örülök, hogy odaadhatom!
Másnap felhívott a barátnőm, hogy szeretne nekünk felajánlani két polcot, mert átrendezi a szobáját, és a régiek helyett új, helytakarékos megoldást talált könyvei tárolására…
(2013 ősze)
Barati Lilla