Találkozhattam azzal a drága, de távoli barátnőmmel, akinek a nyáron – az Úr szavának engedve – sms-ben küldtem bátorító igéket. Tudtam róla, hogy depressziótól szenved, és egy ideig nem imádkoztam érte olyan nagyon – de aztán Isten elém hozta őt, és láttam, mennyire gyötrődik. Most megkeresett az irodában, láthattam ragyogó, mosolygó arcát és elmondta, az Úr tényleg meggyógyította őt! Elmesélte, hogy kapott álmokat, amelyek meggyőzték Isten végtelen szeretetéről, és elmondta, hogy titokzatos módon mindig akkor kapta meg az üzeneteimet, mindig akkor jelzett a mobilja, amikor a legnagyobb szorongattatásban volt. Amikor pedig olvasta az igéket, úgy érezte, valami csodálatos, hatalmas energiahullám járja át és megtelik a szíve reménységgel és bizakodással. Egy ideig nem is akarta tudni, ki áll, mint közvetítő, az sms-ek hátterében, de amikor felerősödött, eljött, hogy együtt örülhessünk az Úr szabadításának. A szobámban mostantól egy kép függ, amit ő készített még betegsége hónapjaiban, hátán a mondattal: „Övé a dicsőség!”
(2014 december)
Barati Lilla