Egyik nap beleesett a mobiltelefonom a vízbe. Mivel simán bekapcsolt, gondoltam, nem nagy ügy, nem ártott neki. Örömöm körülbelül fél percig tartott, ugyanis elkezdett villogni a képernyő, majd rövidesen teljesen elsötétült. Azt látni lehetett a gombokon, hogy a telefon működik, viszont a képernyőjén nem lehetett semmit látni. Megtöröltem, újraindítottam, de ez sem segített. Még a töltőre is feltettem, ami utólag kiderült, rossz döntés volt. Imádkoztam hit által, hogy javuljon meg a telefon, de úgy tűnt, hiába. Ez a lehetőség azért jutottam eszembe, mert hallottam, hogy valaki hit által parancsolt a behorpadt autónak, és a szavak nyomán eltűnt a sérülés. Továbbá olyan tapasztalatot is hallottam, hogy hit általi ima után valakinek a porszívója javult meg, másnak pedig a fényképezőgépe, ami előtte leesett az asztalról. Mikor hazaértem, imádkoztam, majd utánanéztem az interneten, mit kell ilyen esetben tenni. Egyik videóban arról beszéltek, száraz rizs közé kell tenni, majd egy-két napig állni hagyni. A pozitív hozzászólások alapján azt gondoltam, nem vesztek semmit sem, ha megpróbálom. Másfél napi állás után nem történt semmi, ugyan olyan rossz volt, mit előtte. Egyik hittársammal együtt imádkozva, megemlítettem ezt a problémát is. Annyit kértem Istentől, hogy ne legyen drága a telefon javíttatása.
Elhatároztam, hogy elviszem a szervizbe. Ott azzal bátorítottak, hogy valószínű meg lehet javítani, mivel az ilyen telefonok jól bírják a vizet. Azt mondták, pár napon belül küldenek egy ajánlatot, amelyben megírják, mennyibe kerül a pótalkatrész és a javíttatás. Pár nap múlva jött is a levél, de csak annyit írtak, hogy mehetek a telefonomért. Útközben a következő gondolatokat kaptam:
- Dicsőítsd Istent, mert biztos, hogy ingyen megjavították a telefonodat! Ezt kérted imában, és megkaptad. – szólalt meg bennem egy bizakodó hang.
- Ne dicsekedj a holnappal, mert nem tudod mit hoz rád! (Péld 29:1). Nem tudom a jövőt, a bevégzett dolgokért adok hálát. Nem engedek az elképzeléseknek, mert nem tudom a jövőt – hallottam egy másfajta sugallatot.
Mikor megérkeztem, megkérdeztem a szervízest:
- Miért nem szerepelt a levélben árajánlat?
- Nem lehet megjavítani a telefont. Megpróbáltunk több dolgot kicserélni, de végsősoron túl drága lenne a javíttatás.
- Ezek szerint egyszerűbb, ha veszek egy másik telefont? - kérdeztem.
- Igen.
Mivel, Istennek hála, volt rá elegendő pénzem, visszatértem az üzlethelységbe és ott helyben megvettem egy szinte ugyanolyan telefont. Mivel nem volt elképzelésem, ezért nem kellett csalódnom. Elvettem Isten kezéből az eseményeket, majd hálát adtam az Úrnak kegyelméért és hűségéért.
Bár ez nem tűnik jelentős történetnek, viszont számomra nagy a tanulsága. Régebben, sok alkalommal úgy mentem bele a helyzetekbe, hogy volt egy elképzelésem, majd azon izgultam, hogy mi lesz, ha nem teljesül. De ha úgy megyek elébe, hogy „Istenem, legyen meg a Te akaratod!”, nyugodt maradhatok. Ilyenkor nem kell az elképzelésem megvalósulása miatt stresszelnem.
Tanulságok számomra:
1. Ha úgy megyek bele a helyzetbe, hogy nincs elképzelésem, akkor nem fogok csalódni. Természetesen kell, hogy legyen jövőképünk, viszont mindig tudatosítani akarom magamban: Az embernek sok gondolata van, de az Úr terve valósul meg. (Péld 19:21)
2. Fontos, hogy alázatos maradjak, mivel nem tudom a jövőt.
3. A bevégzett dolgokért érdemes hálát adnom, meg azokért, amiket Isten igéje megígért.
4. Komolyan kellett volna vennem a meghibásodást, és nem elkiabálni, hogy „nincs nagy gond”.
5. Ha vízbe esik a telefon, akkor minél előbb ki kell kapcsolni, és szervizbe vinni. Ha így tettem volna, akkor valószínű, hogy meg lehetett volna javítani.
Budapest, 2018 szeptembere
Bessenyei Szilárd