Március 14-én vasúton utaztam haza Budapestről Szabadkára. Az ülőhellyel kapcsolatos reményeim felszálláskor gyorsan szertefoszlottak. Letáboroztam a csomagjaimmal az egyik kocsi végében, és hálát adtam Istennek azért, hogy elértem egyáltalán a vonatot. Ezt követően a négy és fél órás útból összesen 10 percet ültem. Másnap, péntek délután mentem vissza Budapestre. Mivel ünnepnap volt, arra gondoltam, hogy ilyenkor Budapest felé nem fognak majd sokan utazni. Mivel ezeket a blogra felkerülő tapasztalatokat többnyire a vonaton írom, így a szívemben kértem Istent, hogy az út alatt legyen ülőhelyem.
Az állomásra érkezésemkor viszonylag kevesebben voltunk, viszont az emberek folyamatosan jöttek. Egy idő után már a megszokottnál jóval nagyobb tömeg gyűlt össze. A hangosbemondó jelezte, hogy a kikindai vonat rövidesen indul. A tömeg nem mozdult, csak pár ember szállt fel a szerelvényre. Nemsokára megérkezett az én vonatom is, erre mindenki elkezdett mozgolódni, majd elindult a kijárat felé.
- Hát, anyu, én ilyen peches vagyok! - mondtam lehangoltam, de rögtön eszembe jutott Józs 1:8 és Zsolt 1:3 ígérete, továbbá a kimondott szavak ereje (Péld 18:21).
- Én nem peches vagyok, hanem jó szerencsés és áldott! - javítottam ki magamat. - Ezt mondja a Biblia, és eszerint gondolkozom.
Röviden imádkoztunk, majd elindultam én is. Meglepődve láttam, hogy a tömeg, a csomagokkal együtt, megállt a kijáratnál. Odamentem én is, és az egyik vasutas megszólított:
- Hová utazik? – kérdezte.
- Magyarországra - válaszoltam.
- Akkor szálljon fel a vonatra! - mondta határozottan.
Odafent kiderült, hogy nagyon sok szabad hely van. A tömeg továbbra is ott állt a kijáratnál, ugyanis egy harmadik vonatra vártak.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Régebben sokszor támadt olyan gondolatom, hogy szerencsétlen vagyok. A Biblia pedig azt mondja, hogy jó szerencsés vagyok (Józs 1:8, Zsolt 1:3), és Krisztusban már meg vagyok áldva (Ef 1:3). Továbbá arra hívattam el, hogy áldást örököljek! (1 Pt 3:9)
2. Nagyon fontos, hogy mit mond ki az ember. (Péld 18:21)
3. Akkor is ragaszkodjunk Isten igéjéhez, ha az érzékszerveink a fizikai világ jelei alapján mást mondanak!
Budapest, 2019.03.15
Bessenyei Szilárd