Ugrás a fő tartalomra

Jelt ad neked az Úr maga…

Egyik délután nagyon csüggedt lelkiállapotba kerültem, mert legalább három lesújtó hírt kaptam kedves barátaimról, rokonaimról, amelyek mind súlyos betegségekről, illetve halálhírről szóltak. Azt láttam, hogy nincs semmi értelme az imáimnak, hogy gyenge vagyok és hitetlen; hogy bizonyára az én közönyöm, gondatlanságom miatt vallottunk kudarcot az imaküzdelemben egy életért. S ez kérdésessé tette számomra a többiekért való ima elkezdését, illetve folytatását. „Uram, én abbahagyom! Semmi értelme, ha nem hallgathatsz meg, biztosan van bennem valami nagy hiba. Ne is törődj velem többet, nem érdemlem meg!” Ehhez hasonló, kétségbeesett gondolatokkal imádkoztam, de valahogy mégsem tudtam teljesen és végleg elengedni Őt. „De Atyám, ha mégis, ha mégis van valami kis reményed felőlem, ha minden kudarcom ellenére folytatnom kell az imát, akkor, kérlek, küldj valami jelet! Adj jelzést, hogy nem vetsz el végleg, hogy van értelme folytatnom!” És szinte magam előtt is rejtve, megfogalmazódott bennem még egy hitetlen, hátsó gondolat: „Most úgysem tudsz nekem szivárványt küldeni, mert nem olyan az időjárás.”

Lehajtott fejjel folytattam a vasalást, és sokáig fel se néztem, mert annyira eltöltött a szomorúság. De aztán egy idő után kipillantottam az ablakon, a távolba, észak felé néztem, aztán csak álltam dermedten. A távoli, kékbe játszó dombok-hegyek felett, függőlegesen és meglepően széles sávban egy szivárvány ragyogott, gyönyörű, élénk színekben… Egy idő után odalépett a fiam, mit sem tudva a lelkemben dúló harcról, kinézett, majd vállamra tette a kezét és megszólalt: – Ugye, mama, ez benne lesz a Reménység foglyaiban*?

* Reménység foglyai - egy negyedévente megjelenő, felekezetfüggetlen bibliai folyóirat

(2013)
Barati Lilla


Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A gyógyulás ösvénye: Hit és imaharcos tapasztalataim

2024. januárjában lejárt a jogosítványom, ezért elmentem megújítani a rendőrségre. Ott derült ki, hogy a körzeti orvostól kell igazolást bemutatni, hogy a szemorvosi vizsgálat eredménye megfelelő. Mivel 11 éve nem voltam az orvosnál, így a szemészeten túl elrendelt egy vérvételt és egy EKG kivizsgálást is. A vérkép nagyon szép, olyan, mint a fiataloké, mondta az orvos, de a máj értékek nem jó k. N em fogadtam el gyógyszert rá , i nkább hitet gyakorolok ezen a területen is , de mellette kihasználom az Isten adta gyógynövényt, a máriatövist por formájában 3 h ónapig. A vérnyomásom nagy meglepetésemre 150/95 , ugyanis mindig inkább alacsony volt, mint magas. A z EKG leleten   ez szerepelt:   krónikus szív isch a émia . Ez egy koszorúeret érintő szívbetegség , érszűkület , érelmeszesedés . Az orvos megkérdezte, hogy elmegyek-e terheléses bicikli kivizsgálásra és írhat-e fel gyógyszert . Mondtam, hogy nem, de megígértette velem, hogy azonnal jelentkezzek, ha panaszom lenne , mert ko
Megjegyzés küldése
További információk

Gyógyulás a lidércnyomásból és az alvás közbeni fulladásból

    2017 nyarán július közepe után rémálmaim lettek. Először hetente néhányszor, majd mindennap, végül pedig éjszakánként többször. Az álmokban rettegtem, nem kaptam levegőt, összeestem, majd felébredtem arra, hogy tényleg nem kapok levegőt. Azt nem tudom pontosan, mennyi időre állt le ilyen helyzetekben a légzésem, de minden alkalommal halálfélelmem volt. Erre testem úgy reagált, mintha életveszélyben lennék, ami állandó stresszt okozott és megviselte az idegrendszeremet. Gyakorlatilag amikor becsuktam a szemem, rögtön indult a horrorfilm. A fulladások megerőltették a szívemet, és emiatt nem tudtam komolyabban edzeni. Korábban több kilométert futottam, de most már pár méter futás után is rosszul voltam. Előfordult, hogy munka közben csak úgy „magától” nagyokat dobbant a szívem. A betegség eléggé lekorlátozta az életemet. Csak ígéret volt számomra, hogy egykor majd megújul az erőm és majd én is képes leszek futni (Ézsaiás 40:31). A kollégáim csak annyit láttak, hogy folyamatosan fáradt
Megjegyzés küldése
További információk

Keressétek először Isten országát!

Egyik szombaton a következő igéről beszélgettünk a gyerekekkel: „Keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és a többi megadatik nektek.” (Máté 6:33) Elmondtam nekik, hogy a világban pontosan ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, hogy ti. mindenki a többit keresi, a „többire hajt”, és még a keresztények is csak minimális erőt, energiát fektetnek az Istennel való kapcsolat szorosabbá tételébe, pedig Ő Krisztussal együtt minden egyebet megad nekünk. Éppen énekeltünk, amikor észrevettem, hogy mind a négyen elkezdtek kitekintgetni az ablakon, aztán rájöttem, mi az oka: a falu lakossága a mellettünk lévő szántóföldre gyűlt. Ugyanis befejeződött a kukorica gépekkel történő betakarítása, és az ott hagyott termés fölszedésére zsákokkal fölszerelkezve jöttek csapatostul az emberek. Gyerekeink összenéztek: Megyünk mi is? Meglehetősen drága az aszályos nyár miatt a termény, igen sokba kerül annak a pár baromfinak az etetése, amelyek a tojást biztosítják a család számára. Nem szóltam sem
Megjegyzés küldése
További információk