Elmentem a barátnőmet meglátogatni. Egy ideig nem volt semmi baj, de aztán elkezdett fájni a gyomrom. Hála Istennek nagyon ritkán van bajom, ezért meglepett a dolog, és nem foglalkoztam vele. Azonban olyan erős fájdalmaim lettek, hogy nem bírtam még ülni sem. Persze, mindenféle rémképek kezdtek gyötörni, de fogalmam sem volt, mi lehet az oka az egésznek. Mindenesetre nem szűnt, hanem egyre erősödött. Végül, amikor már semmi másra nem tudtam figyelni, a barátnőm letámogatott az ügyeletre, szerencsére nem messze volt a lakása a „gyógyító, megelőző intézménytől”. Az orvos két percet sem foglalkozott velem, adott egy fájdalomcsillapítót és hazaküldött. A család autóval jött értem, mert már állni sem tudtam, és otthon nem tudtam mit tenni, rögtön lefeküdtem. A fájdalomcsillapító nagyon lassan hatott, végül elaludtam. Reggel, amikor magamhoz tértem, Emőke mosolygós arca hajolt fölém. – Mama – kérdezte titokzatoskodva -, jól vagy? – Igen, képzled, úgy tűnik semmi bajom! Nagyon örülök! Mintha elfújták volna, nem fáj semmi! – Tudod, miért gyógyultál meg? Amikor elaludtál, rád tettem a kezem, és azt mondtam: Jézus nevében gyógyulj meg! – Hatéves volt. Sajnos azóta nem gyakorolta a kézrátételt…
(2001)
Barati Lilla
(2001)
Barati Lilla