Biztos mindenki hallotta már azt a közmondást, hogy a “cél szentesíti az eszközt”. Ennek a szólásnak a tartalma a Biblia mérlegén erősen megkérdőjelezhető. Pál apostol ezt a tanácsot adja az Efézusban élt hívőknek: Ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen tetteivel, inkább feddjétek meg őket! Ef 5:11. A Szentírás alapján nem szabad közösséget vállalnunk a nem Istentől származó módszerekkel.
A manipulációról ezt olvashatjuk a Wikipédián: “A manipulációnál a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándéknak, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad. A meggyőzésnél a befolyásoló szándéka ismert a befogadó előtt. Ezzel szemben a manipuláció leginkább megtévesztés, amelynek során a befogadó számára nem ismert a valódi cél.” Szerintem a következő cselekedeteket lehet manipulációnak tekinteni:
1. Amikor neheztelek, nyomást gyakorlok a másikra a nézete, a döntése miatt.
2. Amikor bűntudat keltésével próbálom befolyásolni a másikat.
3. Amikor uralkodni akarok a másik ember érzésein, döntésén.
4. Amikor rejtve próbálom meggyőzni, úgy mozgatni a szálakat, hogy az én akaratom legyen meg.
2. Amikor bűntudat keltésével próbálom befolyásolni a másikat.
3. Amikor uralkodni akarok a másik ember érzésein, döntésén.
4. Amikor rejtve próbálom meggyőzni, úgy mozgatni a szálakat, hogy az én akaratom legyen meg.
5. Hátsó szándékkal teszek jót, elvárva, hogy utána teljesüljön az akaratom.
Meg kell, hogy valljam, megtérésem után több esetben használtam ezt a módszert. Rá akartam venni az embereket a megtérésre. Esetenként a beszélgetéseket a Biblia felé irányítottam, akár tetszett a másik félnek, akár nem. Voltak olyan helyzetek, amikor nyilvánosan vitáztam ateistákkal a teremtésről. Ezeknek lelki szempontból nem nagy sikere volt. Egyik gyerekkori barátom egyszer meg is kérdezte tőlem, hogy én most csak azért beszélgetek vele, hogy megtérítsem?
A szabadulás első lépése az volt, hogy meggyőződtem a manipuláció helytelenségéről. Akkor gondoltam ebbe bele, amikor ellenem kezdték el használni. Átéltem, mennyire könnyen elveszi az ember békéjét, amikor nyomást gyakorolnak rá. Azt is megtudtam, milyen, amikor neheztelnek rám valamilyen döntésemért. Nem feltétlenül kell, hogy egyet értsünk a másikkal, de ez nem az Isten szerinti módja annak, hogy megváltozzon az illető véleménye. Isten szabad akaratot adott mindenkinek, amit nekünk is szem előtt kell tartani.
Egyik alkalommal Szabadkáról busszal mentem haza. Mivel már régen tettem bizonyságot, imádkoztam Istenhez, hogy hozzon valakit elém, akinek bizonyságot tehetek. Amikor felszálltam a buszra, megláttam az egyik volt főiskolás évfolyamtársnőmet. Mindketten örültünk a találkozásnak és egész úton beszélgettünk. Minden erőltetés nélkül bizonyságot tudtam tenni neki, aminek nagyon örültem. Másnap úgy jött ki a lépés, hogy ugyanazzal a busszal mentem haza, mint előző nap. Mivel az évfolyamtársnőm általában ilyenkor ment haza a munkából, ezért úgy gondoltam, hogy ott lesz ő is. Alaposan felkészültem, hogy mit fogok elmondani neki. Végül mégsem volt fent a buszon. Akkor értettem meg, hogy Isten nemcsak elém tudja hozni az embereket, hanem meg is tudja őket menteni tőlem, amikor nem vagyok alkalmas arra, hogy az Ő jellemét képviseljem.
A következő részekben azt részletezem majd, hogy melyek voltak Istennek a további lépései ezeken a területeken.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság (2 Kor 3:17). Amikor a másik szabad akaratát el akarom fojtani, ott már nem a szabadság Istenét képviselem.2. Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; ... Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik (Ján 10:1, 9). Jézus az ajtó, és aki nem Jézuson keresztül közelíti meg az Ő bárányait, az tolvaj és rabló. Egyedül Jézus módszereivel tudunk a hivatalos bejárón belépni.
3. A Bibliában az egyik leghíresebb „manipulátor” Jézabel. Ő mindent megtett, hogy a céljait elérje.