Tapasztalatok Istennel

  2018 nyarán megkérdeztek egy lelkészt, hogyan kezeli az támadásokat, az ellenszelet az életében. Ő annyit felelt, hogy régen úgy gondolkodott, mint egy veréb. Vihar és erős szél esetén, támadáskor elrejtőzött, vagy követte a szelet és megpróbálta kimagyarázni magát. Az évek során viszont Isten megmutatta neki, hogy ha az Ő útján akar járni, akkor sasként kell viselkednie. A sas, amikor jön a vihar, kiáll a szirtre, és amikor elég erősen fúj már a szél, akkor leveti magát a magasból. Azzal pedig, hogy alázatosan tartja a szárnyait, az ellenszél fel fogja emeli. Ezt azt jelenti, hogy ne féljen a próbáktól, a támadásoktól, hanem alázatosan tartsa a szárnyát, és az Úr majd felemeli (lásd 1 Péter 5:6). Tetszett az üzenet, és elraktároztam a szívemben. Azon a nyáron a cégünk megnyert egy komoly külföldi pályázatot rövid határidővel, és hatalmas kötbérrel. Külön felkértek minket, hogy a projekt leadása utánra időzítsük az éves nyaralásokat. A csapattagokkal együtt komolyan vettük a kérést,

A reflux 46 évig végigkísérte a mindennapjaimat. Többször voltam orvosi kezelés alatt, 2x meg is tükröztek, /19 évesen, majd kb. 20 évvel később/, injekciókat és orvosságokat kaptam, amik persze nem gyógyítottak meg, csak tünetet enyhítettek ideig – óráig, de inkább csak percekig. Szinte állandóan égett a nyelőcsövem és a gyomrom, ha lehajoltam jött fel a sav. Mivel nem ehettem volna meg a paradicsomot, paradicsomos káposztát, paradicsomos levest, kecsapot, csípős paprikát, semmilyen gyümölcsöt, kávét, teát, hagymát, fokhagymát, fűszereseket, semmilyen édeset: kelteket és sülteket, süteményeket, élesztőseket, stb., így nem tudtam vagy talán nem is akartam betartani egy életen keresztül. Akinek volt ilyen betegsége, az tudja, miről beszélek, akinek pedig nem, az örüljön neki, hogy nem tudja milyen az, amikor a gyomorból visszaáramlik a nagyon erős sav és marja, égeti a nyelőcsövet, fel a torokig, sőt az utóbbi években a fejemben éreztem a csípő, maró érzést. /A nyelőcsőrákot legtöbb ese

Az előző részben említettem egy igeverset, ami sokat jelent számomra: „Mert mi mindannyian abból kaptunk, amivel ő volt tele: kegyelmet kegyelemre” (Jn 1:16). Bár régebben többször elbuktam ezen a területen, de az Úr adott győzelmeket is, melyekből megosztok néhányat. 2018 tavasza folyamán egy új látogató jött az istentiszteletre, és a szünetben kicsit beszélgettem vele. Délután elmondhattuk a többiek előtt, hogy a közelmúltban milyen tapasztalatokat szereztünk Istennel. Én is elmondtam pár egyszerűbb történetet. Ezt követően jelentkezett a látogató, hogy reflektálna arra, amit mondtam. – Annyira jelentéktelen dolgokat említettél, hogy ezekért én nem is imádkoztam volna. A Biblia élet-halál harcról beszél, ezek pedig eléggé lényegtelen tapasztalatok. Légy komoly és nőj fel az ilyen gyerekes, adventista gondolkozásmódból! Nem válaszoltam semmit. Megáldottam az illetőt teljes szívemből, majd megfogadtam, hogy Isten elé viszem az ügyet. Ha az Úr nem gyönyörködik egyszerű tapasztalataimba

Ahogy korábban részleteztem, munkakeresésem során két kudarcos hónapot hagytam magam mögött. Azok a cégek, ahol volt némi remény az elhelyezkedésre, a második vagy a harmadik kör után egyértelmű visszajelzés nélkül, vagy a “majd jelentkezünk” ígérettel hagytak bizonytalanságban. Elmentem a műegyetemi őszi állásbörzére. Útközben kaptam néhány vádló gondolatot, hogy amit teszek, emberi erőlködés csupán. Ott a helyszínen viszont váratlanul találkoztam egy kedves barátommal, s ez meggyőzött, hogy Isten akaratában járok. Az eseményen átadtam az önéletrajzomat több mint tíz, előre kiszemelt cégnek. Az úton hazafelé üzenet érkezett egy svájci barátomtól a munkakereséssel kapcsolatban. Rám gondolt, amikor meglátott egy londoni lehetőséget, ahol juniortól szeniorig minden típusú mérnök jelentkezhet. Az önéletrajzomat a barátom elküldte a cég vezetőjének, aki pár órán belül írt nekem egy emailt, “potenciális munkaajánlat” címmel. A levélben bemutatkozott és megkérdezte, hogy Londonba lakom-e. An