2018 nyarán kaptam egy gondolatot Istentől, amely azóta is hatással van az életemre. A fizikai világ működéséhez kapcsolódóan mélyebben megértettem egy fontos lelki törvényszerűséget. Otthon, Palicson, a szobámban ültem, és zajokat hallottam a tó felől. Körülbelül másfél kilométer távolságra lakunk tőle, így a hangosabb események zaja elér hozzánk. A hangok alapján valamilyen vízi verseny lehetett. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogy a szél fújja a fák leveleit. Akkor eszembe jutott az ige: “A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy.” (Jn 3:8) Ahogy behelyettesítettem Isten Lelkét a szél helyére, akkor értettem meg ezt az összefüggést.
A tavunkon két híres sport klub működik, az evezős és a vitorlás. A keresztényeket is e két csoportba lehet besorolni, az evezősökhöz és a vitorlásokhoz. Az evezős minden csapás után siklik a vízen pár métert, majd elkezd lassulni. Ismét húz egyet, aztán ismét lassul. Ez az első csoport olyan keresztényekből áll, akik nem születtek újjá. Az egész életük arról szól, hogy erőlködnek, pumpálnak. Komoly erőfeszítésükbe kerül, hogy megtartsák a törvényt és azokat a szabályokat, melyeket mások vagy ők maguk fogalmaztak meg. Nem akarom bántani őket, én magam is több éven át ilyen hajóban küzdöttem. Bár hivatalosan nem vallottam be magamnak, de sajnos legtöbbször csak a szokások, a bűntudat és a kárhoztatás irányította az életemet.
A második csoport a vitorlázóké. Nekik annyi a feladatuk, hogy a szél erejét befogják, és ennek segítségével haladjanak előre. Ezek az újjászületett keresztények, akiket Isten Lelke hajt vagy vezérel. Arról szól az életük, hogy a hitükkel, vagyis a vitorlájukkal befogják a Lélek erejét. Ezt követően pedig aktívan követik a szél mozgását, majd, ha szükséges, igazítanak vitorlájuk szögén. Ezek az emberek a sikerüket nem maguknak köszönhetik. Istent Lelke készíti elő számukra a helyzeteket, a jó cselekedeteket (Ef 2:10), és adja meg a további utasításokat is, mikor, hogyan, mit cselekedjenek. Ők nem a szabályokra, hanem Krisztusra és az Ő hangjára koncentrálnak. Ahogy Jézus személyesen vezeti őket, túlteljesítik a törvény követeléseit. Nem lopnak, hanem ajándékoznak, nem ölnek, hanem gyógyítanak, nem irigykednek embertársaikra, hanem áldják őket.
Nagyon érdekes, hogy Nikodémusnak nem azt mondta Jézus, hogy többet böjtöljön, legyen őszintébb, naponta többet olvassa a Bibliát, gyakrabban imádkozzon, vagy legyen aktívabb a gyülekezeti életben. Azt mondta neki, hogy újjászületésre van szüksége. A példázattal élve nem azt mondta, hogy evezzen erőteljesebben, hanem egy vitorlásra van szüksége, amelyet a szél (azaz Isten szelleme/lelke) hajt.
Idén márciusban egy keresztény ifjúsági esten vettem részt. Egy élő hitű személy beszélt, akinek komoly megélései vannak az Úrral. Örültem, hogy ő vállalta el az alkalmat, és előre készültem gondolatban, mit fogok mondani. A közös beszélgetés folyamán végül egy szót sem szóltam, csak hallgattam, és folyamatosan magam elé néztem. Egyszerűen nem éreztem indíttatást, hogy megszólaljak, így inkább szótlan maradtam. Másnap azon tűnődtem, mi lehetett az oka annak, hogy így viselkedtem. Megkérdeztem Istent is, mi lehetett előző este.
- Szélcsend volt. - jött a válasz, ami valóban leírta az előző esti állapotot. Régebben többször kértem Istentől, hogy csak akkor beszéljek, amikor Ő indít; ha nem indít, akkor inkább hallgassak. Annak ellenére, hogy azon az alkalmon „szélcsend” volt, rá két napra kifejezetten erős volt a „széljárás”. Több olyan őszinte és mély lelki beszélgetéseim volt barátaimmal, amikor minden résztvevő érezte Isten Lelkét, a szél fuvallatát.
Szélcsendben fontos, hogy várjuk a szelet, és ne cseréljük le a vitorlát evezőre, vagyis ne kezdjünk el önfejűen viselkedni. Ilyenkor inkább készítsük elő a hajót, hogy készen álljunk az indulásra. Amikor pedig felerősödik a szél, húzzuk fel a vitorlát és kövessük a szél mozgását: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Róma 8:14)
Személyes tanulságok számomra:
1. Az evezős hajó csak akkor tud minden gond nélkül előre haladni, amikor tükörsima a tó felszíne, vagyis szélcsend van. A nem újjászületett keresztények is akkor tudják megélni vallásos életüket, amikor minden az elképzelésük szerint megy. Amikor viszont fúj a szél, és jönnek a hullámok, nehézségeik támadnak. A vitorlások pedig a szél erősödésének csak örülnek, mert így gyorsabban tudnak előre jutni.
2. Az evezős hívőknek állandó erőfeszítésbe kerül az, hogy önerőből keresztény életet éljenek. A vitorlások csak a szél mozgását figyelik. A hajó nem a saját erejük által halad előre, hanem a szél ereje által.
3. Bár tudom, hogy a hajó fajtától függ, de a legtöbb vitorlás gyorsabb, mint az evezősök.
4. Hosszú távra evezős hajó nem tud menni, csak vitorlás. Kolumbusz a 15. században ugyancsak vitorlással szelte át az Atlanti-óceánt.
Budapest, 2019.04.26
Bessenyei Szilárd
Budapest, 2019.04.26
Bessenyei Szilárd