2009 és 2014 között – havonta többször – eljártunk a barátaimmal pingpongozni. A teremben, ahol játszottunk, két asztal volt, és mivel összeszokott csapatunk három tagból állt, ezért mindig hívni kellett egy negyediket, hogy egyszerre két asztalon játszhassunk. Erre az alkalomra egy volt középiskolás osztálytársamat választottam, aki sajnos lemondta a részvételt. Mivel az üzenetét a meccs reggelén olvastam el, nem tudtam másik játékost hívni. A főiskola folyosóján a barátommal arról beszélgettünk, mitévők legyünk.
- T. D. barátom lemondta a pingpongot! – közöltem a rosszhírt. - Van más, akit hívni tudsz? - kérdezte a barátom.
- Nem. Többeket is megkérdeztem, de nem érnek rá. - feleltem.
Miközben beszélgettünk, a folyosón jártak-keltek körülöttünk az emberek. Egyszerre csak így szólt a barátom:
- Hívjuk el őt! – mutatott valakire – párszor láttam már az évfolyamon. – Szóba elegyedtünk vele, majd elhívtuk játszani.
A fiú ott volt a megbeszélt időre. A helyszínen elmondta, hogy a közelmúltban szakított a barátnőjével, ami nagyon lesújtotta, és emiatt depressziós lett. Régen rendszeresen asztali teniszezett, és a napokban azon gondolkodott, hogy újrakezdi. Az egész szituációban még az volt a vicces, hogy a vezetékneve és a keresztneve is ugyanaz volt, mint egykori osztálytársamnak, akit eredetileg hívni akartam. Attól kezdve rendszeresen együtt játszottunk. De a történet még nem fejeződik be itt.
Pár hónap múlva egy kedves keresztény barátom rám írt, hogy van egy barátja, akivel Istenről szokott beszélgetni. Indítványozta, hogy egy alkalommal hármasban beszélgessük. Mikor találkoztunk, kiderült, hogy pontosan D.-ról van szó, akit a főiskola folyosóján leszólítottunk. Jót beszélgettünk, de nem volt következő alkalom. 2014-ben felköltöztem Budapestre, így csak félévente tudtam csatlakozni a szabadkai pingpongcsapathoz. Ezt követően egyszer-kétszer még beszélgettem D.-vel Istenről, de utána egyre ritkábban került erre sor, majd végül nem kommunikáltunk többet.
2018 június közepén elindítottuk ezt a blogot. Legtöbb alkalommal, amikor kitettem egy tapasztalatot a Facebook üzenőfalára, D. barátom Like-ot nyomott rá. Egyik alkalommal azt írta, hogy tetszenek neki a blogon leírt tapasztalataim, és szeretne velem személyesen beszélni. Megegyeztünk egy időpontban, majd elmentünk kettesben beszélgetni egy pingpong meccs után. Elmondta, hogy pár hónapja megtért egy számára feldolgozhatatlan családi tragédia hatására. Miközben beszélt, egy teljesen más embert láttam meg benne, mint akit korábban megismertem. Gyakorlati tanácsokat kért tőlem, és néha egyedül, néha tapasztaltabb hittestvér segítségével tudtam segíteni neki.
Pár hónap múlva egy kedves keresztény barátom rám írt, hogy van egy barátja, akivel Istenről szokott beszélgetni. Indítványozta, hogy egy alkalommal hármasban beszélgessük. Mikor találkoztunk, kiderült, hogy pontosan D.-ról van szó, akit a főiskola folyosóján leszólítottunk. Jót beszélgettünk, de nem volt következő alkalom. 2014-ben felköltöztem Budapestre, így csak félévente tudtam csatlakozni a szabadkai pingpongcsapathoz. Ezt követően egyszer-kétszer még beszélgettem D.-vel Istenről, de utána egyre ritkábban került erre sor, majd végül nem kommunikáltunk többet.
2018 június közepén elindítottuk ezt a blogot. Legtöbb alkalommal, amikor kitettem egy tapasztalatot a Facebook üzenőfalára, D. barátom Like-ot nyomott rá. Egyik alkalommal azt írta, hogy tetszenek neki a blogon leírt tapasztalataim, és szeretne velem személyesen beszélni. Megegyeztünk egy időpontban, majd elmentünk kettesben beszélgetni egy pingpong meccs után. Elmondta, hogy pár hónapja megtért egy számára feldolgozhatatlan családi tragédia hatására. Miközben beszélt, egy teljesen más embert láttam meg benne, mint akit korábban megismertem. Gyakorlati tanácsokat kért tőlem, és néha egyedül, néha tapasztaltabb hittestvér segítségével tudtam segíteni neki.
A 2018-as találkozásunk után meghívtam az online bibliatanulmányozó alkalmainkra, amelyeken az Úr kegyelméből azóta is rendszeresen részt vesz. Számomra nagyon bátorító látni, hogy szereti az Úr Jézust, komolyan veszi a Szentírást. Továbbá a Biblia üzenetét nem csak olvassa, hanem alkalmazza is az életében. Azóta több tapasztalatot is szerzett az Úrral, amelyek erősítették a hitét. Egyik alkalommal arról tett bizonyságot, hogy Istentől egy nehéz vizsga előtt kijelentést kapott, hogy Ő kézben tartja a dolgokat. Az imát megelőzően úgy érezte, összecsapnak a hullámok a feje felett, de ahogy a kijelentést a szívébe zárta, megnyugodott. Másnap a próbában sikert aratott, nagyobbat, mint előre remélte volna.
Istené a dicsőség, enyém meg az öröm, hogy az Úr általam is segíthette hite épülését. Legyen az Úr kegyelmes hozzá, és adja, hogy egyre tovább növekedjen, és hitben erősödjön!
Istené a dicsőség, enyém meg az öröm, hogy az Úr általam is segíthette hite épülését. Legyen az Úr kegyelmes hozzá, és adja, hogy egyre tovább növekedjen, és hitben erősödjön!
„Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja."
(1 Kor 3:7)
(1 Kor 3:7)
Tanulságok számomra a történetből:
1. Bár nem tökéletes a jellemem, de az Úr, kegyelméből engem is fel tudott használni.
2. Istennek célja lehet olyan helyzetekkel is, amelyek számunkra pillanatnyilag kellemetlenek. Ez alatt azt értem, amikor középiskolás osztálytársam lemondta a pingpongot.
3. Az Úr kegyelmes és hosszútűrő.
4. Jézus nem azért jött, hogy elítéljen minket, hanem azért, hogy megtartson. Ő nem rágódik azon, hányadszor szól hozzánk, hanem örül, ha válaszolunk a hívására.
5. Ha valamit nem tudunk megoldani, az Úr képes adni valakit, aki tud segíteni. Esetemben ez a tapasztaltabb hittestvér volt.
Szabadka, 2019.03.15
Bessenyei Szilárd