2009 elején kezdtem el kickboxolni, melyet majdnem három évig űztem. Körülbelül két év után, az egyik edzésen megsérültem. Másnaptól éreztem, hogy nem stabil a jobb lábam. Emiatt csak térdszorítóval tudtam edzeni, és a legtöbb alkalommal nem rúgtam, hanem csak boxoltam. Több mint félév múlva Isten rávezetett, hogy abbahagyjam a kikboxot.
Rákerestem az interneten, és arra jutottam, hogy ínszalagnyúlásom lehet. Általában focistáknál fordul elő, amikor rúgás közben kifordul a térdük. Az én esetem valamennyivel könnyebb volt, mivel a térdem nem ment ki teljesen a helyéből, viszont azt éreztem, hogy meglazult.
Többen mondták, nem kell ebből nagy ügyet csinálni, magától megerősödik majd a térdem. Ennek ellenére a következő két vagy két és fél évben semmit sem javult az állapotom. Amikor térdszorító nélkül edzettem, másnap már éreztem a negatív hatását. Egy idő után “megszoktam” a sérülést, és nem imádkoztam aktívan a gyógyulásért.
Egyik éjjel azt álmodtam, hogy kinyújtott lábbal ülök, mellettem pedig egy mosolygós személy áll. Rátette az egyik kezét a sérült térdemre, majd a szemembe nézett.
- Ínszalagnyúlásom van. - mondtam neki.
- Az csak egy térdficam volt - felelte mosolyogva, majd legyintett egyet -, de most már meggyógyult.
Ezt az álmot jelnek vettem Istentől, és elkezdtem térdszorító nélkül edzeni. Nem jött rögtön áttörés, viszont Isten kegyelméből idővel teljesen helyreállt a térdem.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Az Úr a mi Gyógyítónk.
2. Isten előtt vannak a problémáink, akár hozzászoktunk ehhez, akár nem.
3. Megéri az Úr utasításait követni, attól függetlenül, ha nem is jön rögtön áttörés.
4. Csak akkor érdemes hitben cselekedni, amikor az Úr utasítást ad rá.
Rákerestem az interneten, és arra jutottam, hogy ínszalagnyúlásom lehet. Általában focistáknál fordul elő, amikor rúgás közben kifordul a térdük. Az én esetem valamennyivel könnyebb volt, mivel a térdem nem ment ki teljesen a helyéből, viszont azt éreztem, hogy meglazult.
Többen mondták, nem kell ebből nagy ügyet csinálni, magától megerősödik majd a térdem. Ennek ellenére a következő két vagy két és fél évben semmit sem javult az állapotom. Amikor térdszorító nélkül edzettem, másnap már éreztem a negatív hatását. Egy idő után “megszoktam” a sérülést, és nem imádkoztam aktívan a gyógyulásért.
Egyik éjjel azt álmodtam, hogy kinyújtott lábbal ülök, mellettem pedig egy mosolygós személy áll. Rátette az egyik kezét a sérült térdemre, majd a szemembe nézett.
- Ínszalagnyúlásom van. - mondtam neki.
- Az csak egy térdficam volt - felelte mosolyogva, majd legyintett egyet -, de most már meggyógyult.
Ezt az álmot jelnek vettem Istentől, és elkezdtem térdszorító nélkül edzeni. Nem jött rögtön áttörés, viszont Isten kegyelméből idővel teljesen helyreállt a térdem.
Tanulságok számomra a történetből:
1. Az Úr a mi Gyógyítónk.
2. Isten előtt vannak a problémáink, akár hozzászoktunk ehhez, akár nem.
3. Megéri az Úr utasításait követni, attól függetlenül, ha nem is jön rögtön áttörés.
4. Csak akkor érdemes hitben cselekedni, amikor az Úr utasítást ad rá.
Palics, 2013
Bessenyei Szilárd