Egyik nap az Úr dolgairól, kegyelméről és áldásairól beszélgettünk az öcsémmel telefonon – és utólag hozzáteszem az igét: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv íratott ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Mal 3:16) Mint kiderült, mindketten imádkoztunk, miután letettük a mobilt, és pár perc múlva a következő sms-kaptam tőle: „Drágám! Ahogy befejeztük a beszélgetést, felnéztem a szürke égre. Egy gyönyörű szivárványt láttam! ’Én meghallgattalak benneteket!’ – így szól az Úr.” Önkéntelenül odaléptem én is az ablakhoz és azt láttam, amit ő: élénk színekben ragyogó ívet a felhők szürke hátterén… Meg kell jegyeznem, fizikailag több száz kilométer választott el minket egymástól. Azonnal visszahívtam, mert nem volt türelmem bepötyögni a mondanivalómat, ami hirtelen eszembe jutott: - Képzeld, erről nem is tudsz, de imádkoztam már régebben azért, hogy ha lehetséges, az Úr Jézus adjon mindkettőnknek egyszerre, egy időben magából, jelet vagy jelenést, hogy tudhassuk, egyszerre szól hozzánk! – Csak álltunk sokáig szótlanul – és olyat láttam, amit még soha: ez a szivárvány sokkal hosszabb ideig tündökölt, mint a többi, egészen alkonyatig, és a lenyugvó Nap sugarai bíborszínű fénnyel vonták be az amúgy is élénken lüktető színeket.
Micsoda szeretet és szépség árad az Atya szívéből gyermekei felé nap mint nap!!!(2014 október)
Barati Lilla