Éjjel váratlanul felébresztett az egyik gyerekünk: – Mama, nagyon félek! Iszonyú hányingerem van! Nem tudok elaludni… Biztos, hogy holnap nem fogom bírni a munkát… Gyenge vagyok, és ez most ki fog derülni! Így nem tudom rendezni a tartozásomat sem… Nagyon félek! – Ahogy elmondta e szavakat, engem is szinte tapintható félelem borított el. Csak két dolgot tudtam hirtelenjében kinyögni: – Igyál egy kis citromlevet, attól megnyugszik a gyomrod! Emlékezz az igére: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, te pedig áldasz engem!” – Érdekes módon hihetetlen gyengeség és fizikai rosszullét fogott el. Azt már egyébként többször megfigyeltem, hogy az éjszaka rossz tanácsadó. Annyira kilátástalannak és sötétnek tűnt minden, és most olyan balesetveszélyesnek látszott az erdei munka, amire a gyerekek vállalkoztak (mert más nem adódott), hogy elszorult tőle a szívem.
Halkan fölkeltem, a fiam már visszafeküdt, én meg járkáltam a házban, mint egy kísértet és imádkoztam: – Kérlek, Uram, vedd le rólunk ezt a nyomasztó sötétséget, űzd el a félelmetes és csüggesztő gondolatokat! – A teraszon felnéztem a csillagokra és máris kicsit jobban éreztem magam. Aztán fellapoztam a Bibliát. És megint csoda történt. Ez az ige jött először: – Aki az Úrban bízik, megerősödik. – Másodszor pedig: - Ne féljetek! Bízzatok az Úrban és megerősíttettek, és az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! – Ahogy ezeket elolvastam, kellett néhány másodperc, míg megértettem, ott az ERŐ ezekben a mondatokban. Az erő, amelynek, úgy tűnt az előbb, annyira híján vagyunk… – Isten pontosan e bátorító szavakkal üzent. Amilyen mélyen voltam lelkileg addig, olyan nagy öröm fogott el az Úr szeretete és kedvessége miatt. Ő válaszolt… azonnal és az odaillő szavakkal… Amikor benéztem a fiamhoz, már aludt békésen
Másnap hajnalban keltek, és akkor elmondtam nekik az igéket, illetve napközben sms-ben is elküldtem, és mondanom sem kell, egész nap imádkoztam, de már nagy örömmel. Amikor későn este hazatértek, csodáról számoltak be: – Mama, tudom, hogy imádkoztál értünk! Vártam, hogy mikor fáradok el, de „nem sikerült”! – mesélte a kisebbik. Aki pedig aggódott, ugyancsak tapasztalta, hogy jó az Úr és megerősíti Benne bízó gyermekeit. Örömmel számoltak be arról, hogy Isten tényleg folyamatosan erősítette és megóvta őket a veszélyes helyzetekben is. Egy hét elteltével a brigád teljes jogú tagjai lettek, mert bebizonyosodott, hogy bár fiatalabbak, de nem bizonyultak gyengébbnek azoknál, akik évek óta ott dolgoznak. Megtapasztalták, hogy az erőtlent nagyon erőssé teszi…
A történet maga nem különleges vagy egyedi, de Isten gyengéd bátorítása mindig megindító. Azért írtam le, hogy minél többen kipróbálhassák Isten megbízhatóságát: Jó az Úr és könyörületes minden teremtményéhez!
(2018 június)
Halkan fölkeltem, a fiam már visszafeküdt, én meg járkáltam a házban, mint egy kísértet és imádkoztam: – Kérlek, Uram, vedd le rólunk ezt a nyomasztó sötétséget, űzd el a félelmetes és csüggesztő gondolatokat! – A teraszon felnéztem a csillagokra és máris kicsit jobban éreztem magam. Aztán fellapoztam a Bibliát. És megint csoda történt. Ez az ige jött először: – Aki az Úrban bízik, megerősödik. – Másodszor pedig: - Ne féljetek! Bízzatok az Úrban és megerősíttettek, és az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! – Ahogy ezeket elolvastam, kellett néhány másodperc, míg megértettem, ott az ERŐ ezekben a mondatokban. Az erő, amelynek, úgy tűnt az előbb, annyira híján vagyunk… – Isten pontosan e bátorító szavakkal üzent. Amilyen mélyen voltam lelkileg addig, olyan nagy öröm fogott el az Úr szeretete és kedvessége miatt. Ő válaszolt… azonnal és az odaillő szavakkal… Amikor benéztem a fiamhoz, már aludt békésen
Másnap hajnalban keltek, és akkor elmondtam nekik az igéket, illetve napközben sms-ben is elküldtem, és mondanom sem kell, egész nap imádkoztam, de már nagy örömmel. Amikor későn este hazatértek, csodáról számoltak be: – Mama, tudom, hogy imádkoztál értünk! Vártam, hogy mikor fáradok el, de „nem sikerült”! – mesélte a kisebbik. Aki pedig aggódott, ugyancsak tapasztalta, hogy jó az Úr és megerősíti Benne bízó gyermekeit. Örömmel számoltak be arról, hogy Isten tényleg folyamatosan erősítette és megóvta őket a veszélyes helyzetekben is. Egy hét elteltével a brigád teljes jogú tagjai lettek, mert bebizonyosodott, hogy bár fiatalabbak, de nem bizonyultak gyengébbnek azoknál, akik évek óta ott dolgoznak. Megtapasztalták, hogy az erőtlent nagyon erőssé teszi…
A történet maga nem különleges vagy egyedi, de Isten gyengéd bátorítása mindig megindító. Azért írtam le, hogy minél többen kipróbálhassák Isten megbízhatóságát: Jó az Úr és könyörületes minden teremtményéhez!
(2018 június)
Barati Lilla