Megtérésem előtt komoly számítógépjáték-függő voltam. Ötödikbe jártam, amikor a szüleim számítógépet vettek. Ezzel új korszak kezdődött az életemben. Testvéreimmel elég gyorsan függőké váltunk, ezt anyukám azzal próbálta mérsékelni, hogy korlátozta az időt, amikor játszhattunk. Azok voltak a kedvenc napjaim, amikor a szüleim elmentek otthonról, és megengedték az egész napi játékot. Képernyő előtt vagy gondolatban mindig igyekeztem minél több időt a virtuális világban tölteni.
Egyik nyáron azt terveltem ki, hogy a játékomat késő estére időzítem. Arra számítottam, hogy ha a szüleim már elmennek aludni, annyit játszom, amennyit akarok. Kezdetben apám haragudott az éjszakázásért, de egy idő után rám hagyta. Ettől fogva, amikor nem volt úszóedzésem, egy átlagos napom úgy nézett ki, hogy délután felkeltem, ettem, végignéztem az öcsém játékát, elintéztem pár dolgot, majd késő este nekiálltam játszani, sokszor reggelig.
Egyszer megkérdezte tőlem az egyik tanárom, hogy miért vagyok játékfüggő. A következők voltak az érveim:
1. így könnyebb érvényesülnöm,
2. semmi nem ért fel a sikerélménnyel, melyet a játék nyújtott.
Az idő múlásával szenvedélyem egyre csak erősödött. Többször próbáltam változtatni az életmódomon, de nem volt maradandó eredmény. A legjobban az zavart, hogy a játék befejezése után ugyanott voltam, ahol előtte. Összegezve: nem volt semmi előrelépés az életemben.
2010 márciusában tértem meg Krisztushoz, amit megelőzött egy év intenzív diszkózás és félévnyi barátnőzés. Ezek az időtöltések nem szabadítottak meg maradandóan a játéktól, viszont elhúztak a számítógép elől. Továbbá arra is jók voltak, hogy meglássam, Isten egy személy, Aki kérésemre aktívan beleavatkozik az életembe, és a javamat akarja.
A főiskola kezdetével a tanulás mellett csak szabadidőmben játszottam. 2011 tavaszán egyik este megkérdezte a nővérem, miért játszom, ha csak ideges leszek tőle. Ezen elgondolkodtam, majd elkezdtem Isten akaratát keresni ezen a területen. Rövidesen az Úr elém hozta a Battlefield Hollywood sorozatot, ahol megfogalmazták a szórakozás definícióját. Ez a mondat igen szíven ütött, és azóta is hatással van az életemre: „A szórakozás azt jelenti, hogy lassan, fájdalommentesen átcsúszol a halálba”.
Ekkor értettem meg, hogy a számítógépes játékot arra használtam, hogy fájdalom nélküli, önfeledt pillanatokat szerezzek magamnak. Ezzel viszont csak annyit érhetek el, hogy leélek egy életet úgy, hogy nem fájt. Eldöntöttem, szakítok játékkal. Letöröltem az összes játékprogramot a gépemről, majd megsemmisítettem az összes lemezt. Az Úr 100%-os szabadulást adott ezen a területen, azóta egy alkalommal se játszottam a számítógépen!
Isten megadta, hogy az időmet fontos személyekkel és építő aktivitásokkal töltsem. Életem Krisztus tölti ki, Akivel szabadidőmben az emberek felé szolgálhatok, vagy fejlődhetek az élet különböző a területein.
Dicsőség a Mindenhatónak azért, hogy az életemben hatalmasan cselekedett! Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg. Zsolt 149:4
Tanulságok számomra a történetből:
1. Az Úr a többéves függőségből is képes teljes mértékben megszabadítani.
2. Nem szabad megítélni senkit amiatt, ha számítógépjáték-függő. Először azért, mert nem ismerjük az okát, másodszor, mert nem biztos, hogy az is marad.
3. Isten az igazság által szabadított meg. (János 8:32)
Palics, 2018.08.25.
Bessenyei Szilárd