Tapasztalatok Istennel

Egyik hétfőn a munkahelyre tartva “az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít” (1 Kor 8:1b) igéről szóló tanítást hallgattam. Séta közben hevesen mondogattam magamban, hogy ezt el kellene küldeni az egyik keresztény barátomnak, mert lenne mit változtatnia a gondolkodásán. Munkahelyem biztonsági kapujához érve vettem észre, hogy a pénztárcám, benne a belépő kártyával és minden iratommal együtt, otthon maradt. Írtam a főnökömnek és visszafordultam. Hazafelé hálát adtam Isten hűségéért, és dicsőítettem az életemben tapasztalt kegyelméért. - Miért történt ez velem? - A kérdés célja nem a Mindenható vádolása, hanem a tanulság levonása volt, hogyha lehet, legközelebb elkerüljem a csapdát. - Nem az Úrra néztél - jött a válasz -, amikor pedig magamban hevesen másnak magyaráztál, az felfuvalkodottság. Isten először olyan vízben tanít meg úszni, ahol még leér a lábad. Itt még nincs végzetes következménye, ha elvéted, mint ahogy ebben a helyzetben sem volt. A következő szint, amikor m

Be kellett feküdnöm a kórházba, és gondolatban már előre kértem Istent, adjon nekem feladatot odabent. Négyágyas szobába kerültem, a vizit során azonban felajánlottak egy egyágyasat, amit rögtön el is fogadtam. „De ha megint egyedül leszek, mint a múltkor, milyen feladatom is lesz?” – futott át az agyamon a kérdés. Érdekes módon, ahogy az ajánlat jött, el is ment, maradtam a helyemen. A nővérek elfeledkeztek rólam. A körülmények elég rosszak voltak. A közös WC és a fürdőszoba a folyosóról nyílt, és nem a leghigiénikusabb állapotok uralkodtak; a szomszéd szobában fertőző beteget kezeltek. Kísértett két napig a gondolat, mégis kérjem a külön szobát. Mivel a bizonytalanság érzése ott motoszkált bennem, végül mégsem tettem. A harmadik napon új betegtárs érkezett a szobába. Amálkának nagy fájdalmai voltak. Mikor meglátta a Bibliámat, elmondta, ő is berakta, de rögtön ki is tette a táskájából, mert félt, ha meglátják nála, kinevetik. Megkérdeztem, ő is olvassa-e a Szentírást. Elámultam a vál

Országos versenyre kísértem a gyermekemet és barátait, ahol kültéri csapatversenyen vettek részt. Azonban egész napra országos esőt ígértek, reggel pár kilométerrel távolabb már zuhogott. Gondolatban kérdeztem Istent, hogyan fogom a négy gyereket átázott-átfázott állapotban hazakísérni?! Mit mondok a szülőknek, ha valamelyikük megbetegszik?! Aztán belelendültünk a feladatokba. Szurkoltam nekik és csak rájuk koncentráltam. Telt az idő és csupán három órával később, a verseny vége felé kezdtem újra érzékelni a környezetemet. Akkor jutott eszembe ismét az időjárási helyzet – bár az ég erősen borult volt és végig „lógott a lába az esőnek, mégsem hullott ránk. Ó, mondtam rögtön Atyámnak, mennyire köszönöm Neked, hogy eddig is óvtál bennünket! És ahogyan hálát adtam neki a földre nézve, egyszer csak megláttam az árnyékom. Tudtam rögtön, hogy ez az egyetlen fénysugár, ami áttörte a sűrű felhőket, Isten válasza és szerető gondoskodása volt. Uram védőszárnyait kiterjesztette fölénk és tudtam, h

A második tanfolyam befejezése után jött a harmadik, mint az előző kettő nélkülözhetetlen lezárása. A vásárlásnál itt is komplikációk léptek fel. Tanulmányaim végzése közben bevezettek egy új fizetési módszert: ha egy hónap alatt képes vagyok elvégezni az oktatást a projektekkel együtt, akkor csak egy hónapot kell fizetni a három helyett. Ez számomra egy fantasztikus hír volt, mivel eredetileg a tanfolyamot heti 20 óra tanulásra tervezték, én viszont teljes munkaidőben tanultam. A kérdés az volt, át tudok-e térni az új fizetési módszerre? Ha meg áttérek, akkor újra kell-e az egészet kezdeni, vagy egyszerűen folytathatom az előzőt? Megírtam a kérdéseimet az oktatócsapat ügyfélszolgálatának, majd pár nap után kaptam egy automatikus üzenetet, hogy nagyon elfoglaltak, várjak türelemmel. Néhány nap várakozás után Isten elém hozta, hogy a közelmúltban bizonyos emberek régimódi öltözködésén gúnyolódtam magamban. Bűnbánatot tartottam, majd arra kaptam indíttatást, hogy nézzem meg, ideális eset

Az előzőekben azt részleteztem, Isten hogyan helyezte szívemre a szakirányváltást és hogyan adott erőt ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. A következő lépés az online tanfolyamok – három nagyobb és egy kisebb – elvégzése volt. Már az első kurzus vásárlásánál komplikációk léptek fel. Szerbiai lakcím esetén nem lehetett kártyával fizetni, így egy weboldalon keresztül kellett ezt elintéznem. Az Úr kegyelméből a tranzakció sikerült, viszont elveszítettem bizonyos összeget a valuta átváltása során. Áprilisban 120 dollárral le voltak árazva a tanfolyamok. A vásárlásra csak április 30-án tudtam sort keríteni, mivel addig más tanfolyammal foglalkoztam. Kiválasztottam egy képzést, majd megpróbáltam kifizetni. Meglepő módon éppen az általam kiválasztott tanfolyamnál nem jött fel a tranzakciós ablak. Az ügyfélszolgálatnak is írtam üzenetet, de nem érkezett válasz. Másnap, május elsején folyamatosan próbálkoztam, nyomkodtam a "belépés" gombot. Bár reggel nem működött,  dél körül, cso

Az első részben beszámoltam arról, Isten hogyan helyezte elém a szakterületváltást. Az volt a célja, hogy olyan területen dolgozzak, ahol az egyetem során Tőle kapott talentumomat kamatoztathatom. Abban volt békességem, hogy február végén beadjam a felmondást, majd pedig a felmondási idő leteltével hazaköltözzem. Február elején megfáztam, és begyulladt az orrmandulám, ami két heti betegséget és lábadozást jelentett. Hit által, a Biblia tanításához híven imádkoztam a gyógyulásért. Pár nap után megértettem, mindez azért történt, hogy legyen időm imádkozni a munkahelyváltással kapcsolatban. Ezt követően bátorságért imádkoztam inkább, hogy el tudjam végezni azt a feladatot, amit Isten rám bízott. Amikor meggyógyultam, folytattam a munkát. Egyik este arra kaptam indíttatást, hogy írjak a főnökeimnek egy felmondó levelet. Amikor a papírok intézése során rákérdeztek, mi az oka, én csak annyit válaszoltam, hogy ebben látom Isten akaratát. Az utolsó munkanapomon minden kollégától személyesen

A mesterképzési specializáció kiválasztása előtt beszélgettem két mérnökkel, akik azon az egyetemen végeztek, ahova én is menni akartam. Megkérdeztem tőlük, hogy a robotika és a beágyazott rendszerek közül melyiket válasszam. Ők egyhangúan a másodikat javasolták, mivel az gyakorlatias és az iparban is nagy kereslet van rá. A robotikát azért nem ajánlották, mert ott annyi képlet van, hogy meg kell tanulnom a görög ábécé össze betűjét, és ezen a területen Japánhoz képest mindenki le van maradva. A mesterképzésre szóló felvételinél mégis abban volt békém, hogy a robotikát írjam be elsőnek. A képzés nehéz volt, szinte minden szabadidőmben tanulnom kellett. Mégis úgy láttam, Isten megáldotta a döntésemet. A szaktárgyaknál több alkalommal is megértettem bizonyos bibliai alapelveket, amelyek később hatással voltak az életemre. A matematikától kezdve a szabályozástechnikán át a rezgéstanig, több tantárgyból Isten különböző gyakorlati és lelki (szellemi) tanítást adott számomra. Olyan is vol

Ő volt, maga Isten szólt - egy éjszakai órában, amikor utaztam hazafelé a városból. Autóban ültem, és egyszer csak meleg, örömteli lett a szívem – fizikailag érezhető módon. Magamtól, önként, értelmesen, tiszta fejből-szívből áramlottak belőlem a gondolatok, a szavak. Azt mondtam: „itt a szívem, az életem, mindenem, vágyaim, munkám, párkapcsolatom, szolgálat, küldetés – LEGYEN, AMIT TE AKARSZ!!!” Soha életemben nem tudtam ezt kimondani, még „agyból” sem, mert féltem, vajon mit fog velem tenni. Féltem minden esetben, amikor az élet átadása szóba került. Nem mertem elengedni a legbensőbb gondolataimat, a szívem vágyait azzal kapcsolatban, amit én szeretnék még az életben. Miközben így utaztam, boldog, nyugodt és békés volt a szívem, ilyesmit előtte még sosem tapasztaltam legbelül! Folyamatosan azt mondtam magamban, hogy „itt a szívem, az életem, a TIED, azt teszel vele, amit akarsz!” Ekkor egy határozott gondolatot keltett bennem – erre szoktam azt mondani, hogy szólt hozzám. Az én saját

Az előző részekben összegeztem azt a két lépést, ahogyan Isten megmutatta nekem a manipuláció helytelenségét. Ebben a bejegyzésben azt írom meg, miért nem akarja Isten ezt a módszert használni. Tegyük fel, hogy sikerül valakit manipuláció által behoznom a gyülekezetbe. Ez az ember nem Isten juha, mivel nem Jézus hangjának engedelmeskedett, hanem az enyémnek. Mivel nem az Atya adta őt Jézusnak, hanem az én meggyőzőképességem, ezért az ígéret nem vonatkozik rá: “ Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” (Mt 10:28) .   Ha az illető problémába ütközik a hite miatt, mondjuk, kinevetik a munkahelyén, akkor valószínűleg felteszi magának a kérdést, minek csinálja az egészet. Ilyen helyzetben viszont kulcsfontosságú, hogy saját meggyőződéséből tegye a dolgokat, és ne azért, mert a másik rávette erre. Ha a második eset áll fenn, valószínűleg feladja a hitét. Szerintem az a helyes, ha a másik embert elfogadom úgy, ahogy van. N

A manipulációtól való szabadulásomnál második lépésként egy lelkész tapasztalata mélyen megérintett. Szolgálata elején nagyon aktív volt. Sok programot szervezett, és arra törekedett, hogy minél többen megtérjenek. Elmondása szerint időnként úgy érezte magát, amikor a cirkuszban a medve húzogatja harmonikáját. Egy alkalommal találkozott egy orosz hívővel, aki megkérdezte: - Sándor, hogy működsz, hogy munkálkodik Isten a te életedben? - Délelőtt előadások vannak, délután evangelizáció. Minden nap van valami esemény. Ide megyünk, oda megyünk, ezt csináljuk, azt csináljuk. Mindenütt szolgálunk, csak sajnos, szinte eredmény nélkül. Miközben a lelkész lelkesen mondta az aktivitásait, a hívő elkezdte rázni a fejét, a végén meg már fogta, majd ennyit mondott: - Sándor, nem te dolgozol! A lelkész megdöbbent. Azt hitte, meg fogja őt dicsérni az orosz hittestvére, mert annyira aktív. Nem tudta, hogy manipulálja a környezetét. - Sándor nem te dolgozol, hanem az Isten - fejezte be az

Biztos mindenki hallotta már azt a közmondást, hogy a “cél szentesíti az eszközt”. Ennek a szólásnak a tartalma a Biblia mérlegén erősen megkérdőjelezhető. Pál apostol ezt a tanácsot adja az Efézusban élt hívőknek: Ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen tetteivel, inkább feddjétek meg őket! Ef 5:11. A Szentírás alapján nem szabad közösséget vállalnunk a nem Istentől származó módszerekkel. A manipulációról ezt olvashatjuk a Wikipédián : “A manipulációnál a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándéknak , de végül mégis annak megfelelő reakciót ad. A meggyőzésnél a befolyásoló szándéka ismert a befogadó előtt. Ezzel szemben a manipuláció leginkább megtévesztés, amelynek során a befogadó számára nem ismert a valódi cél.” Szerintem a következő cselekedeteket lehet manipulációnak tekinteni: 1. Amikor neheztelek, nyomást gyakorlok a másikra a nézete, a döntése miatt. 2. Amikor bűntudat keltésével próbálom befolyásolni a másikat. 3. Amikor uralkodni akarok a

    A keresztények sokszor hajlamosak arra, hogy a nem hívőket vagy más keresztényeket “fejbe verjenek” az igazság nevében. Azt gondolják, ők a bibliai igazságot képviselik, így fel vannak jogosítva arra, hogy másokat megbántsanak, manipuláljanak, megvádoljanak vagy megszégyenítsenek. A másik véglet, amikor a keresztény megalkuszik és fél a konfliktusoktól. A múltban mindkét jelenséget megtapasztaltam, ezért szerettem volna, ha az Úr útba igazít.     Kollégiumi éveim alatt egy kollégiumi bibliakör tagja voltam. Ez egy egyetemi fiatalokból álló, felekezetfüggetlen csoport, mely hetente összejárt beszélgetni keresztény témákról, vagy tanulmányozni magát a Bibliát. Egyik alkalommal a katolikus tag arról kezdett beszélni, hogy Szűz Mária fent van a mennyben. - Mire alapozod ezt a kijelentést? - kérdeztem tőle. - Keresztény tradícióra - felelte. - Számomra egyedül a Biblia a bizonyíték - válaszoltam hevesen, miközben az ölemben lévő Bibliára mutogattam.     Befejeződött az alkalom, szétszé

    Vettem egy Bibliát több nappal ezelőtt és megkérdeztem az Urat, kinek kell odaadnom, kinek lesz rá szüksége. Egyik reggel megszólalt bennem egy hang: Vidd magaddal a Szentírást! Azonnal vitába szálltam vele: De Uram, hát kivel is találkozhatnék ma?! Nem engedelmeskedtem.     Miután az irodában imádkoztunk kedves munkatársnőmmel, csak úgy mellékesen megkérdeztem, nem tud-e valakit, akinek sürgősen szüksége volna Bibliára. – Jaj, dehogynem tudok! A húgom nagyon-nagyon vágyik egyre! Szeretnénk együtt olvasni minden este! – Mélységesen szégyelltem magam, hogy ennyire hitetlen és kételkedő voltam…     Másnap természetesen már odaadtam, és megszólalt bennem a figyelmeztetés: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket…” – Ha az Úr szól, bármilyen őrült ötletnek is hangzik elsőre, engedelmeskedjünk, mert nagy áldásoktól foszthatunk meg másokat és természetesen magunkat is.     „Ha Isten kegyelmében részesültetek, fénye bennetek van. Távolítsátok el az

Magyarországon éppen tíz esztendeje rendezik meg minden évben a Kutatók éjszakáját, amikor is péntek késő délutánra-éjjelre megnyílik a tudomány titokzatos világa a nagyközönség előtt. Elsősorban a fiatalok jelentik a célközönséget, hiszen közülük kerülhetnek ki a jövő tudósai, kutatói, akik hozzájárulnak az egyes szakterületek további fejlődéséhez, új ismeretek, új eszközök megszületéséhez. Az egyetemi forgatagot elnézve minden alkalommal ugyanaz a gondolat foglalkoztat, ahogyan standunk előtt elvonulnak a nagyszülők, szülők, tanárok által vezetett kisebb-nagyobb csoportok; ha nem éppen maguk a gyerekek „vonszolják” kézen fogva egy-egy érdekesnek, izgalmasnak tűnő helyszínre a felnőtteket. Mindenki lázasan kutat-keres, és mindig azon tűnődöm, „megtalálódik-e” az igazi tudomány, tényleg csillapodik-e a tudásvágy. A tudomány eredményei, a lenyűgöző találmányok mind az emberi elme nagyságát hirdetik, és szebb jövőt ígérnek. De vajon mindezek mögött mi a lényeg? Ha körülnézünk a vilá

Elmentem a barátnőmet meglátogatni. Egy ideig nem volt semmi baj, de aztán elkezdett fájni a gyomrom. Hála Istennek nagyon ritkán van bajom, ezért meglepett a dolog, és nem foglalkoztam vele. Azonban olyan erős fájdalmaim lettek, hogy nem bírtam még ülni sem. Persze, mindenféle rémképek kezdtek gyötörni, de fogalmam sem volt, mi lehet az oka az egésznek. Mindenesetre nem szűnt, hanem egyre erősödött. Végül, amikor már semmi másra nem tudtam figyelni, a barátnőm letámogatott az ügyeletre, szerencsére nem messze volt a lakása a „gyógyító, megelőző intézménytől”. Az orvos két percet sem foglalkozott velem, adott egy fájdalomcsillapítót és hazaküldött. A család autóval jött értem, mert már állni sem tudtam, és otthon nem tudtam mit tenni, rögtön lefeküdtem. A fájdalomcsillapító nagyon lassan hatott, végül elaludtam. Reggel, amikor magamhoz tértem, Emőke mosolygós arca hajolt fölém. – Mama – kérdezte titokzatoskodva -, jól vagy? – Igen, képzled, úgy tűnik semmi bajom! Nagyon örülök! Mintha

Egyik délután nagyon csüggedt lelkiállapotba kerültem, mert legalább három lesújtó hírt kaptam kedves barátaimról, rokonaimról, amelyek mind súlyos betegségekről, illetve halálhírről szóltak. Azt láttam, hogy nincs semmi értelme az imáimnak, hogy gyenge vagyok és hitetlen; hogy bizonyára az én közönyöm, gondatlanságom miatt vallottunk kudarcot az imaküzdelemben egy életért. S ez kérdésessé tette számomra a többiekért való ima elkezdését, illetve folytatását. „Uram, én abbahagyom! Semmi értelme, ha nem hallgathatsz meg, biztosan van bennem valami nagy hiba. Ne is törődj velem többet, nem érdemlem meg!” Ehhez hasonló, kétségbeesett gondolatokkal imádkoztam, de valahogy mégsem tudtam teljesen és végleg elengedni Őt. „De Atyám, ha mégis, ha mégis van valami kis reményed felőlem, ha minden kudarcom ellenére folytatnom kell az imát, akkor, kérlek, küldj valami jelet! Adj jelzést, hogy nem vetsz el végleg, hogy van értelme folytatnom!” És szinte magam előtt is rejtve, megfogal