Ez az eset – azt hiszem – 2011 telén történt. A kőbányai gyülekezet szervezésében Lowell Hargraves tartott előadássorozatot szerda kivételével minden nap. Mi ekkor már Galgahévízen laktunk, de annyira vágyakoztunk részt venni – mint a szervezőcsapat tagjai is –, hogy a két lánykával Feráékhoz "költöztünk" az alsó lakásba. Az Opel Kadettel közlekedtünk Kőbánya és Óbuda között. Én vezettem, de szigorúan csak ezen az útvonalon, mert köztudottan gyakorlatlan és félszeg sofőr voltam. Apa otthon maradt, a házat fűteni kellett, így csak mi hárman jártunk az előadásokra.
Egyik este szokás szerint 21 óra körül útnak indultunk az öreg járgánnyal Kőbányáról, és amikor a Bécsi - Vörösvári kereszteződésnél a 17-es villamossínen gurultunk volna neki a hegynek, az autó egyszerűen megállt. Éppen a villamossínen. A villamos pedig a jobb oldalunkon, tőlünk néhány 10 m-re. Hiába indítóztam, az autó meg se moccant. A gyerekek hátul sírni kezdtek. Kértem őket, ne sírjanak, imádkozzunk. Ezt tettük. Kértük Istent, segítsen, mert tehetetlenek vagyunk, félünk. Hirtelen két hatalmas lökést éreztünk hátulról. Mindhárman hátra pillantottunk, de senkit nem láttunk, se embert, se járművet, az út üres volt!
Az autónk azonban elmozdult, a két sínpár közé gurult és ott megállt. Boldogok voltunk, a veszély elmúlt, a gyerekeket kiszállítottam az autóból a járdaszigetre és telefonálni kezdtem. Nemsoká jött a segítség!
Ó Uram, hogyan is kételkedhet benned a szívem bármikor is! Csodálatos vagy, köszönöm! ÁMEN
Galgahévíz
Balasi Takáts Rita
Egyik este szokás szerint 21 óra körül útnak indultunk az öreg járgánnyal Kőbányáról, és amikor a Bécsi - Vörösvári kereszteződésnél a 17-es villamossínen gurultunk volna neki a hegynek, az autó egyszerűen megállt. Éppen a villamossínen. A villamos pedig a jobb oldalunkon, tőlünk néhány 10 m-re. Hiába indítóztam, az autó meg se moccant. A gyerekek hátul sírni kezdtek. Kértem őket, ne sírjanak, imádkozzunk. Ezt tettük. Kértük Istent, segítsen, mert tehetetlenek vagyunk, félünk. Hirtelen két hatalmas lökést éreztünk hátulról. Mindhárman hátra pillantottunk, de senkit nem láttunk, se embert, se járművet, az út üres volt!
Az autónk azonban elmozdult, a két sínpár közé gurult és ott megállt. Boldogok voltunk, a veszély elmúlt, a gyerekeket kiszállítottam az autóból a járdaszigetre és telefonálni kezdtem. Nemsoká jött a segítség!
Ó Uram, hogyan is kételkedhet benned a szívem bármikor is! Csodálatos vagy, köszönöm! ÁMEN
Galgahévíz
Balasi Takáts Rita
Megjegyzések
Megjegyzés küldése