1.Több kérdésem és aggodalmam volt, amiket Isten elé tártam
imában. Sürgetőnek éreztem ezeket. Az imám végeztével hallottam: „Nyisd meg az
igét!”. Azonban én buta módon elhessegettem a hangot, és indultam ki a
szobából. De az Úr kegyelmes! Ismét hallottam: „Nyisd meg az igét!” Ekkor már
engedelmeskedtem, és a következő ígéretet kaptam válaszul, amikor is szó
szerint fizikálisan is végigfutott rajtam egy melegség: „A reménység
Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy
bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Rómabeliekhez írt levél 15:13). Tudtam, hogy
Istenben reménykedhetek, hogy örömöt és békességet tartogat nekem, amit
türelemmel kell kivárnom, de addig is az Ő Lelkével támogat. Az Ő kegyelme
átjárt, és nem aggodalmaskodtam tovább. Ebbe az igébe kapaszkodtam, és
hamarosan megkaptam a válaszokat és az útmutatást.
2.Egy
szombati napon itthon voltunk a kis családommal és egy drága barátunkkal.
Igehirdetést hallgattunk, imádkoztunk, olvastunk, de hirtelen úgy éreztem, hogy
valami hiányzik, és egy kis szomorúság vett erőt rajtam. Tudtam, hogy az Úr a
belső szobámba hív imára. Leborultam, és hozzá kiáltottam! Ekkor szólt, hogy
nyissam meg a Szentírást. Ezzel üzent: „A
hét első napján, amikor összegyűltünk a kenyér megtörésére…”(Apostolok
Cselekedetei 20:7) Azonnal örömkönnyek töltöttek el, mert éreztem Krisztus
személyes jelenlétét! Éreztem, hogy az Élet Kenyereként és Szőlőtőként kell
Róla megemlékeznünk. Miután a János 6-ot és János 17-et olvastuk, együtt
megtörtük a kenyeret, és az egymás és a Krisztus iránti szeretetben hálát
adtunk az újjászületés ígéretéért és az értünk hozott csodás áldozatért. A
napunkat bearanyozta a Megváltó!
3.Egyik
alkalommal békességért és reménységért imádkoztam. Várakoztam az Úr előtt, és
meg kellett nyitnom az igét. Itt nyílt ki: „Maga
pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket,
és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja
meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és
beszédben…Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között
békességet. ”(2Thesszalonika 2:16-17 és 3:16) Isten pont arra
válaszolt, amit kértem Tőle, mert azonnal el is töltött ezen igék bizonyossága
és valósága, és megtelt a szívem ezekkel a csodás szavakkal!
4.Mostanában
egyre gyakrabban éreztem, hogy Krisztus személyesen szeretne vezetni az ige, az
imák és az Ő Lelke által. Arra hívott, hogy az Ő hangját, és a Tőle jövő bölcsességet
Nála keressem az Atya dicsőségére. Ezt ketten, egymástól függetlenül
erősítették meg a nekem küldött igéken keresztül, amit az értem mondott ima
után kaptak: „Te pedig a szívben levő
igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.” És „…eljussanak a
teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának,
Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse
elrejtve.” (Zsoltár 51:8, Kolossé 2:2-3) Hálás vagyok, hogy az Úrnak
számtalan útja van arra, hogy kinyilvánítsa akaratát!
5.Egy
beszélgetés alkalmával idézni akartam a barátnőmnek egy igeverset, de csak
körülbelül tudtam, hogy miről szól, és azt sem tudtam, hol van megírva. A
beszélgetés közben elővettem a Bibliámat abban a reményben, hogy hátha
meglelném mégis. Erre azonnal ott nyílt ki! Alig hittem a szememnek, de nagy
hálára indultam, és megköszöntem az Úr szeretetét ebben is!
6.Amikor
nem éreztem jól magam sem fizikálisan, sem lelkileg, és imában az Úrnál
kerestem szabadulást és gyógyulást, akkor Ő ezzel az igével üzent nekem: „Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok,
szabadíts meg, akkor megszabadulok, mert téged dicsőítelek!” (Jeremiás
17:14) Megértettem, hogy az a kérdés, hogy tudom-e Őt dicsőíteni minden
körülmények között, akár beteg vagyok, akár nem. Hiszen Ő mindig méltó a
dicséretre, olyan kegyelmes Istenünk Ő! Ne csak a gyógyulást akarjuk elvenni
Tőle, és kész! Hanem telve legyen a szívünk Ővele, és akkor Ő elhozza az
enyhülést. Így is történt a következő alkalommal. Amikor fájt a fejem, már nem
csupán gyógyulni akartam, sőt! Szeretettől eltelve dicsőítettem Isten, és
szívből elmondtam Neki, hogy én szeretem, ha elmúlik, ha nem! Máris elvette a
fejfájást!
Ugyanehhez
az igéhez kapcsolódik a következő dolog: egy tőlünk több száz kilométerre lakó,
Istenkereső barátunk nehéz helyzetében pont ezt az igét kapta akkoriban, amikor
én. Kérdezte Istent, mit jelent ez, mert nem értette. De nem kapott azonnali
választ. Mikor nálunk voltak, ezt az igét idéztem neki, mire öröm töltötte el,
és elmesélte, hogy erre kért választ, mert nem rég ezt mutatta meg neki az Úr,
és most általam válaszolta meg! Mindketten nagyon boldogak voltunk!