Egyik nap ismét nagyon fájt a fejem (erős migrén). A férjem
imája hatott ugyan, de sajnos hamarosan ismét visszatért a fájdalom. Mivel a
barátainkhoz mentünk, ezért vettem be gyógyszert, hogy ott ne legyek rosszul.
Máskor imádkozom, hogy hasson, de most nem tettem. Azonban hiába telt az idő, semmi változás nem
történt, sőt! Nem értettem, hogy miért nem használ a gyógyszer, ami egyébként
szokott. Ekkor mintha egy kedves, feddő hangot hallottam volna: „Gyermekem,
valóban azt gondolod, hogy egy gyógyszer hatalmasabb, mint én? Hogy az én
akaratom nélkül hatékony lehet?” Elszégyelltem magam, de egyben öröm is járt
át, hogy a mennyei Atya így törődik velem, hogy szól hozzám, még egy ilyen
jelentéktelen dolog miatt is. Nevetnem kellett, hogy valóban milyen buta
vagyok, hogy inkább egy tablettára támaszkodom. Ezt aztán elmeséltem a
barátnőmnek, amikor odaértünk hozzájuk, és nem panaszkodva azon, hogy nem múlt
el a fájdalom, elmondtam neki, hogy Isten mindennél hatalmasabb. Ezt alig
ejtettem ki a számon, észrevettem, hogy azonnal megszűnt a migrén! Nagyon hálás
voltam ezért!
Jeremiás 17:14 így szól: „Gyógyíts meg Uram, akkor
meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, mert téged dicsőítelek!” Miután
dicsőítettem, meggyógyultam.
A barátnőmnek is megfájdult aznap a feje, és elvonultunk
imádkozni ezért (is). Jézus Krisztus nevében megköszöntem, hogy meggyógyul,
mert Isten kegyelmes, irgalmas. Az ima végére elmúlt az ő rosszulléte is!
Dicsőség az Úrnak!
A férjemnek másnap fájt a feje (micsoda sorozat!), és a
munkahelyéről hívott, hogy már nagyon hányingere is van. Imádkoztam a
telefonban, és egy zsoltárt is olvastam. A beszélgetés végén mondta, hogy már
nem fáj. Kicsivel később újra rosszul lett, de folytattam az imát, és nem
sokkal később szólt, hogy elmúlt teljesen. Azonnal bizonyságot is tudott tenni
a munkahelyén, hogy az imát milyen készségesen hallgatja meg az Úr, és segíti
meg az Ő gyermekeit.
Megjegyzések